Orsovszki Tibor

Orsovszki Tibor

Született: 1992. december 3.

Népszerűség: 22 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Élj!

A füstös kisváros álmatlan szirén,
A hangja magához vonzó örvény.
Lőrés az ablakom. Hasadó szívemen hasalok,
Talán elfedhetem testemmel a külvilág elől.

Tovább...

Címezetlen levél

Katatón testem csak nagy ritkán rezzen,
Nem leli a helyét ebben az életben.

Tovább...

Mikor egy világ gáncsol...

Ketten eltévedve
Tapossuk az országút porát.
Magány ellen felvértezve
Küzdjük le az egyedüllét korát.

Tovább...

Szikra

Fátyoltáncod körbeleng,
Mint éji lepkék garmada.

Tovább...

Csend

Cserepes ajkadon táncol egy gondolat.
Akaratodnak magja záport kapott az éjjel
A pislákoló gyertyafényben.

Tovább...

Magadnak sose hazudj

Az, hogy ember vagy, nem mentség,
Hisz embernek lenni bűn.

Tovább...

Pirománia

Emlékszem minden egyes gyufaszálra,
Minden ellobbanó kis kósza lángra.
S amíg vártam az első füstjeleit,
Kihúztam mellé még legalább hármat.

Tovább...

Szentbeszéd a szembeszélben

Egyszer már láttalak,
Felismerlek téged.
Bőszen lengetted zászlajad
Kinn a Kossuth-téren.

Tovább...

43

Ciklikus tánc

A szunnyadó fák horkolása
Ritmikus, halk és ősi.
Mint az örvös varjak károgása,
Ami e dermedt tájat őrzi.

Tovább...

Természetellenes szelekció

Néha úgy érzem,
Hogy önnön cenzúrám foglya vagyok.
Egy steril cellába zárt, jól nevelt sagittarius.
Sarokba dobtam íjamat,
Hogy azt higgyék, a fenevad megjavult.

Tovább...

A kóbor lelkek énekelnek

Kóbor lelkek az utcán,
Feslett farmer, tornacipő,
Fekete pólón fekete banda.
Kezükben egy szál gitár.

Tovább...

Remegteti testem egy érzés

Egy szűnni nem akaró rémkép
Tépi le takaróm rólam
Minden hajnali fénynél.

Tovább...

Láthatatlanul élek

Láthatatlanul élek
Megbújva szűk szobám
Szikár szekrényében.
Asztalom a pillére
Értelmetlen létem
Emésztő betegségének.

Tovább...

Ezernyi csendet törtél meg

Ezernyi titok épít fel.
Halványuló emlékfoszlányok,
Elhidegülő érintések,
Lopott pillantások, szavak.
Kártyavárként dőlnek össze
A rohanó idő huzatjától,
De van, ami megmarad.

Tovább...

Bogarászok

Zöld vándorpoloskaként ízelt lábaimmal
Belekapaszkodom a narancsszín csillár
Lekerekített karimájába.
Ez a tündöklő fényforrás felettébb vonzó,
Fényesebb a tűznél, de kérlek, ne légy ünneprontó!
Mondd, miért kellett a csillárt megrázzad?
Elszálltam.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ