Ölveti József

Ölveti József

Született: 1968. szeptember 12.

Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kételyek közt

Áttört köd hömpölygése,
démonok könyörgése
vadítón tépi lelkem,
így ülök önfeledten.

Tovább...

Takaró

Álarctalan, csupaszon áll a világ,
Isten előtt vállalva minden hibát.
Jelmeztelen, csak az ember kitartó,
hogy elbújhasson, kell némi takaró.

Tovább...

Álmosság

Kiürült a világ, vagy csak én hagyom itt?
Mindent homály borít.

Tovább...

1635

Változz!

Volt egy álmom!
Nem vaságyon
vagy zizegő szalmazsákon,
túlmentünk épp hét határon.
Hét határon, sok évszámon.

Tovább...

Újévi útmutató

Nézd, előtted új utak nyílnak,
s falaid ledőlnek sorba mind.
Régi ösvényen sokak sírnak,
létük az idő fogságán ring.

Tovább...

Befagyott múlt

Eltűnt a múlt!
Mint zúzmara,
a világ kristályba szorult,
megfagyott az élet baja.

Tovább...

Karácsonyi köszöntő

Hogy kívánjak neked meg neked és neked
áldott ünnepeket?
Hogy köszöntsem családom, összes barátom,
hogy az áldásom mindenkit megtaláljon?

Tovább...

Fények

Na, még egy fényes gömb...
Díszhez köt az élmény,
a sok szív mind egy tömb,
csak lóg a szeretet,
s én hunyorgok fényén.

Tovább...

Fáradt szerelem

Fáradt szerelem,
hegyek lábánál
miért ülsz az elkopott köveken?

Tovább...

Tiszta lap

Sértés annak sértés, kinek fáj.
Bár azért van benne némi báj,
másokban meglátjuk magunkat,
hogy meghallják, nem kell kiabálj,
önismeret nem szed túszokat.

Tovább...

Télapóbiztató

Ablakban kis cipő,
hófedte a mező,
várnak már,
szántalpon érkező,
kívánságfigyelő!

Tovább...

Mint értelmét vesztett

Árnyékom hideg falak tövén kúszik,
sűrű ködöt könnyeztet az őszi szél,
vágyaktól sebzetten rút időm mászik,
démoni árnyaktól alamizsnát kér.

Tovább...

Csak egy kis boldogság

Hallom egy angyal énekét,
arany csengettyű vibrál lágy zenét.
Kristályhegyről leguruló, apró üveggolyó,
ezerszer koccanó, mennyei szószóló.

Tovább...

Az ősz utolsó mozzanatai

Áldott nő csokrának
elég fényt nem adtak,
megvetett ágyára
hull minden pártája.

Tovább...

Horizont

Egek rozzant mólóján sétál lelkem.
Néha így kettéváltan napon tartom,
mögötte lapulva a ködös parton,
húzza foszlott madzagján fáradt testem.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ