Ölveti József

Ölveti József

Született: 1968. szeptember 12.

Népszerűség: 48 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mint a kiűzött

Verejték folyt ráncmedrében gyűrött homlokomon,
míg időt loptam, mint veteműlt - ez büntetésem.

Tovább...

Kötelem

Gordiusz, ki kötötted szálamat,
azt a végtelen ezüstfonalat,
miért nem acélból fontad,
vagy háncsból, mint szoktad,
hogy magam tépjem el,
ne más vágja széjjel.

Tovább...

Gyermeknapra

Gyerekek, élet kocsiján a kerekek,
rajtuk gördül a szeretet.
Ha egy csecsemőre nézek,
tiszta lélek,
Isten rajta keresztül feléled.

Tovább...

Szivárvány

Morajlik az ég körbe,
mint a szív meggyötörve.
Amint kibukkan a nap
morcos felhők fátylából,
sokszínű szivárványt húz
rejtett palettájából.

Tovább...

2734

Az élet áramlása

Mint a folyó, ha elhagyja medrét,
az élet, néha nem leli helyét.

Tovább...

A napkirály vára

Van, hogy ledől a napkirály vára,
hogy a fény, kissé várat magára.
Néha homályban kell kicsit élni,
de nem szabad félni, muszáj lépni.
Mi előtted egy mély szakadéknak hat,
sekély gödör az csak, magad ástad.

Tovább...

Anyák napjára

Hol élet fakad,
anya lágy ölén
a rossz elapad.

Tovább...

Tavaszi sóhaj

Oly sután szólalt meg bennem a tavasz,
mintha nem láttam volna még virágot,
madárdal útjában kihűlő viasz,
süketnek éreztem most a világot.

Tovább...

Háború

Háború dúl, rozsdás vasak harca,
nem rezdül a könnyes szentek arca.
Aláhull a hídról minden lélek,
alagútban tiszteleg a fénynek.

Tovább...

Tavasz

Sziromnyoszolyák,
kezdődhet a nász,
tiport szívekben
kialudt a gyász.

Tovább...

Ki ébreszt fel

Az alvókat mély álmából ki kelti fel?
Ki szól előbb, hogy, ember, már ébredni kell!

Tovább...

Dal

Te nem figyeltél tán,
ma hajnalban rigó fütyült rám.
Látod, ami dereng?
Mint madárdal, szól a reggelen.

Tovább...

Princípium

Bámulom, amint hajnalban a nap
bölcsőjébe fogadja a holdat.

Tovább...

2528

Nőnap

Virággal a mező,
dallammal az erdő.
Mikor a nap feljő,
halkan hull az eső,
rád mosolyog egy nő,
adta a teremtő.

Tovább...

1929

Asszociáció

Szürke tél, ha kell, ereidben létezem.
Látom, hogy csorog életnedved színtelen.
Áramlok lomhán folyó patakodban,
Mint vértest, ha tömlőt lel a tasakokban.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ