Nagy Zsófia (zsomano6)

Nagy Zsófia (zsomano6)

Született: 1999. március 2.

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Felmászok egy fára

Ragyogó napsütés borítja a tájat,
Majdnem oly ragyogó, mint a mosolya,
A hótakaró olvad, s néha szél támad,
Tavaszi szellő az, a kellemes, mostoha.

Tovább...

Boldogság hajó

Hamarosan éjfélt üt az óra,
S mindenki nyugovóra
Tér, csak én
Vagyok az az egyetlenegy,
Kinek ez oly könnyedén sajnos nem megy,
Nem megy könnyedén, mert a könnyek épp
Csordulnak le arcomon...

Tovább...

Mindenhogyan csak nem egyben

Kicsit szét vagyok csúszva,
A földön fekve kúszva
Keresem a helyemet,
Bekötözném a sebemet,
De rájöttem, azt nem lehet,
Szívre ragtapasz nem mehet.

Tovább...

Eldobott játék

Mint egy használt játék,
félre lettem téve,
karjaidba vágynék,
de lassan porrá lészek.

Tovább...

Kis királylány

Másoknak csak egy barna szempár,
Míg nekem a felkelő nap reménysugarakkal,
Vele úgy érzem, hogy itt a nyár,
Érzéseim nem tudom kifejezni szavakkal.

Tovább...

Vége

Olyan vagyok, mint a reggeli kávém,
Kevés és keserű,
Lelkemben tátongó űr,
És egyre csak fogyok,
Miként bennem az okok,
És az indokok,
Erősítik gondolatom,
Hogy semmi sem vagyok.

Tovább...

Bezárkózom

Mint egy lepke, ami kirepül a bábból,
Úgy bújok ki én is az álruhából,
Mikor közel engedek valakit magamhoz,
És átengedem az épített falamon.

Tovább...

Ha...

Ha nyár lennél,
Én szellő, mi simogat,
Ha villám lennél,
Én dörgés, mi mindenkit riogat,
Ha virág lennél,
Én méh lennék, ami beporoz,
Ha fenyő lennél,
Én a rajtad logó toboz...

Tovább...

Sosem múlik el

Szemed a világom, melyben bolyongok,
Szerelmesek vagyunk, vagy csak bolondok?
Azt hiszem, bolondosan szerelmesek,
Ennél boldogabb bolond sosem leszek.

Tovább...

Te vagy a mindenem

Eggyé válnak útjaink,
S összefonódnak ujjaink,
Mikor szemeidbe mélyülök,
A szerelemtől szédülök.

Tovább...

Vihar utáni csendélet

A viharokban egy esernyőt felhúzunk,
Vagy az óriási sárban hason csúszunk.
Hisz tudjuk, hogy nincs szivárvány eső nélkül,
És igaz, hogy minden jóra fordul végül.

Tovább...

Semmi és senki...

Fekete felleg lepi el lelkem,
Szétfoszlik széllel hontalan testem,
Mindig lépésed kutattam, lestem,
De nem találtam semmit...

Tovább...

Hiányzol

Fáj a távolság, egyszerűen belepusztulok,
Megőrülök, hogy nem fekszel itt mellettem.

Tovább...

Újra egyedül

Csak ülök a szobámban, és bámulok a messzi végtelenségbe,
Oly ismerős a helyzet, és újra a régi barátaim vesznek körül.
Bizonytalanság és a Magány, ők vannak megint velem, mint régen,
Én már sajnos nem az a lány vagyok, aki minden kis apróságnak örül.

Tovább...

Szeretném, hogyha majd...

Szeretném, hogyha majd minden áldott reggel
Arra kelnék, nézel rám a szép szemeddel.
A homlokodra egy nagy cuppanóst nyomnék,
Kétségtelen, hogy a legboldogabb volnék.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ