Mukli Ágnes

Mukli Ágnes

Népszerűség: 201 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Utcalakók

Erős szél vánkosán rongyok közt hálni,
rágni száraz kenyeret cúgos kapukban,
álmatlan léptekkel kint éjszakázni,
lélektelenül a test hideg földre zuhan.

Tovább...

December virága

Gyámoltalan kis rózsaszál
segélykérőn ring a szélben,
minden virág elhervadt már,
csak ez az egy nem fagyott meg.

Tovább...

Néma éj

Megborzongott a tél, halk csöndje
kihalt, éji dallam. Kihunyt,
szótlan áradat, hiány.
Sorsjegy, józan átmenet.
Lélegzem, hallod, néma éj?

Tovább...

5566

Adj...

Adj minden koldusnak pénzt,
ha nem tudod, fiad asztalán van-e étel,
ha nem tudod, mi van a kenyerén,
s az ünnepen mit ebédel.

Tovább...

Egy reggel...

Perceim számlálta a sántikáló reggel.
Korán kelők között csak siettem,
egyre csak nyeltem -
a rám hulló könnycsillagokat.

Tovább...

4696

Hallgatásod

Letisztult méltóságod bekeretezve,
összekuszálódott sértések, ellenérv.

Tovább...

4793

Végállomás

Jön a vonat nélküled.
Én mégis várlak.
Szerelmedért bűneimmel
feloldoználak.

Tovább...

Miért siettél?

Miden nap felragyog a Nap,
lánglelkét mutatja a hajnal.
Zöld mezőn átrepül a szél
simogatón, lenge szárnyakkal.

Tovább...

Rongyba csomagolva

"Ha majd az ősz
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen,
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?"

Tovább...

5884

Az égre dőlt fa

Koszorút kötöttem bús fenyőm ágából,
nevető kikelet nevelgette nagyra,
zápor fürösztötte, halk szellő ringatta.

Tovább...

Áldott a kezed

Áldott a kezed, mivel fölneveltél,
s vigyáztad törékeny lelkemet,
hogy szivárványt álmodjak az égre,
hogy pillantásom felérjen a Nap közepébe.

Tovább...

Megint esik...

Október van, a zápor ostinatót kopog,
oly monoton dallam, csak esik, csak locsog...

Tovább...

Napsütésben

Hangod loptam a kába zűrzavarban,
sirattam magamban a tágra nyílt eget.
Siettem hozzád sápadt napsütésben,
futottam, ha az eső megeredt.

Tovább...

Oly korban

Oly korban élek én e földön,
mikor szavaink PC-ken tárolja Ramunk,
billentyűzettel
működik agyunk,
önként mutatjuk magunkat,
szelfink röpít messze,
határtalan unalom
örökre feledve.

Tovább...

Virágot tépek

Virágot tépek lelkemből lelkedbe,
ciklámen, lila szél hajába kötve.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ