Molnár Annamária

Molnár Annamária

Született: 1982. december 3.

Népszerűség: 33 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Arra születtem...

Arra születtem, hogy magányosan éljem életem,
Hogy ne legyen senki, ki öleljen.

Tovább...

Soha ne felejtsd el...

Soha ne felejtsd el, hogy veled új értelmet kapott az életem,
Hogy most már téged is féltelek, érted is létezem.
Soha ne felejtsd el, hogy csak téged akarlak szeretni,
Soha többé nem foglak már elengedni.

Tovább...

Nem kell már senki más...

Te vagy a titkom,
Te vagy az álmom,
Te vagy minden szívdobbanásom.

Tovább...

Miért is küzdenék?

Te is csak a testem szeretted, nem engem,
S én bármit megtettem volna érted az életben.
Azt sem engedted, hogy megbeszéljük a dolgokat,
Szó nélkül törölted kapcsolatunkat.

Tovább...

Néha észre sem veszed...

Néha észre sem veszed,
Hogy ki melletted van, mennyire szeret.
Mert azt hiszed, a szerelem távolságban mérhető,
S miért szeretne téged, ki itt van, pont ő?

Tovább...

Sírtál már annyira?

Sírtál már annyira, hogy forgott veled a világ?
Érezted, hogy lelked szaggatja sok apró szívszilánk?

Tovább...

Most még...

Most még könnyes a szemem, nem tagadom,
Hisz szerettelek, igazán, nagyon.

Tovább...

Tudod, milyen érzés?

Tudod, milyen érzés egyedül megöregedni?
Mikor kihűlt kezed már nem melegíti senki...
Remények nélkül álomra hajtani fejed,
Szíved mélyére rejteni a fájó könnyeket...

Tovább...

Szeretnék újra önmagam lenni...

Szeretnék újra önmagam lenni,
Nem gondolva rád, önfeledten nevetni.
Szeretnék úgy tekinteni rád, hogy ne fájjon,
S ne érezzem, hogy te lettél a rémálmom.

Tovább...

Bárcsak itt lennél!

Mikor éjjel, magányosan álomra hajtom fejem,
Mikor hiányodtól sajog a szívem,
Mikor utolsó csókod emlékeimben csak halványan él,
Szívem azt dobogja: Bárcsak itt lennél!

Tovább...

A Mikuláshoz

Kívánságok a Mikulás felé:
"Legyen stadionom, s ne legyek szegény többé.
Legyen sok pénzem, házam, autóm,
A szerencse kopogjon ablakomon..."

Tovább...

Már nem mondhatom neked...

Már nem mondhatom neked, hogy hiányzol,
Hogy rád gondolok mindig mindenhol.
Hogy most is csak a te boldogságodat kívánom,
S többé már sosem keresem a sajátom.

Tovább...

... az emlék most többet ér

Komárom kopott kis utcáit magányosan járom,
Kihűlt kezeimmel kezed már nem találom.

Tovább...

Van az a fájdalom...

Van az a fájdalom, mit már nem bír el a szív,
Mikor menedéket nyújtva senki sem hív.
Erőtlenül küzdesz az állandó, kegyetlen viharokkal,
Megtörten, remények nélkül, tele fájdalommal.

Tovább...

Bánatom, csak papíron mondhatom el...

Bánatom csak papíron mondhatom el,
Fájdalmamra csak megkopott tollam figyel.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ