Mata Ibolya

Mata Ibolya

Született: 1971. március 9.

Népszerűség: 180 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Anyám árva szíve

Csak ült a széken, és a távolba meredt,
Kristálygömbök mozija lett szemében
A végtelen,
Apró, barna szeme opálszerű fény,
Anyám árva szíve kiégett már rég.

Tovább...

3233

Szomorú vers

Fagyott tükör az ablakom
Rajta kristály madarakkal
Jég-rózsák metszett képe
Ez sziromcsavart illatokkal

Tovább...

Szerethettél volna...

Szerethettél volna egy napig
vagy alkonyattól hajnalig.
Talán késő este nyolc körül
vagy úgy éjféltájban, mikor
az óra már múltat üt.

Tovább...

Vörös erotika

Ma vettem egy tűzpiros,
csipkés melltartót.
Gondoltam, megmutatom
neked.

Tovább...

A csillagok elköszöntek

A csillagok elköszöntek, sötét köpenyét felvette az ég,
és elárult fáklya-hittel az ember nyugovóra tér.
Hajnalt kacag a szívtelen szív, és a lélek egy múlt időbe tér.
Kínok sarja szóródik szerteszét egy maroknyi csillagösvényért.

Tovább...

3229

A csendem

Van valami a csendben.
Valami megfoghatatlan boldogság,
olykor üres, néma magány. Fájdalmas kín és halál.

Tovább...

3532

Lelkemhez értél

ahogy ajtót nyitottál...
valami furcsa fény lengett körül
talán az ész túlszárnyalt keringője
libbent folyton-folyvást körülötted,
de amikor a szemedbe néztem,
már örvénytánc volt az egész,
elcsukló hangomba beletörtek
e földöntúli villanások, mert...

Tovább...

Lassan elúszik az élet...

Táltos Isten képét festik az égre
a fehér szárnyú irgalmas angyalok,
és az ég bíbor fényének áttetsző vásznán
az Isten könnye legurul.

Tovább...

4338

Szerelmünk újra él

Most itt ülünk egy százéves fa alatt.
Csendben, szótlanul.
Kezemben egy megsárgult falevél
és egy halott rózsa sziromtalanul.

Tovább...

Minden elmúlt

Nem álmodom rólad, és nem vágyom utánad.
A tegnapok csónakjából végleg kiszálltam.

Tovább...

Október vége

Láttam az őszt, ahogy beszélt a levelekkel,
Sárgán hulló, harmatos könnyekkel,
Nyugvó naplementét és szirom-magányt,
Szívemben dalt már az ősz komponált.

Tovább...

Ott maradtam...

Kifosztott oltáron koppan a szó,
és az imában foglalt fohász.
Mégis, méltóságos a csend,
mely uralja egy omladozó,
kis kápolna régi falát.

Tovább...

Egyszer mind elmegyünk

Egyszer mind elmegyünk.
Megkopik ruhánk és jelmezünk,
mert az idő-moly lyukat rág rajta,
és az élet sós könnye is marja.

Tovább...

Ott, ahol a fejfa marad

Zúzmara-fehér moher fonál
foszló csendben ködöt formál
Árnyát bontó hajnal hasad
Ott, ahol a fejfa marad...

Tovább...

Újra itt...

Itt vagyok újra. Hitted volna?
A múlt szakadt ingét taposom.
Meztelen vágyam akarva kutat
egy születendő, új reményt adó
csillagot.

Tovább...

2218
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ