Marton Paul

Marton Paul

Népszerűség: 184 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ébredő nagyváros

Mezítelen léptek puha zaja
oson a betonrengeteg fölött,
a tarka kockákon hajnal ébred,
ásítva rikkant, üres sóhaja
nem hallik, elfúl a házak között,
bura alatt megmozdul az élet...

Tovább...

Kopogtat a Tavasz

Még játszadozik a tél a fák ágai között,
hideg széllel kergetődzik.
Rügyek gubbasztanak, mint megannyi kis száműzött,
de nem múlnak reményeik.

Tovább...

A félelem

Magában hordozza az ősi erőt,
felettünk, közöttünk elemi harca dúl,
belül szorongás gyárt sebző szilánkot,
az emlékek óvatos karja mélyre nyúl.

Tovább...

Egy falusi téli hajnalon

Kisurran az éj a hajnal didergő ablakán,
elillan, hogy szétszórja menekülő árnyait,
imbolygó fények közt hókásás utcák pamlagán.

Tovább...

Morzsa hullik

Morzsa hullik az égből,
osztozzatok rajta, gyerekek,
én nem tartok veletek,
elég a tündérmeséből.

Tovább...

A vágy

"Én azt akarom, bár ostobának látszik
a vágy, mely az elmém kockáival játszik",
ne törjön lelkeket, szívet ragyogtasson,
szemeim behunyom, hogy lágyan ringasson.

Tovább...

Szél hátán érkezett III

Szél hátán érkezett emlékektől szívem megremegett...
Még ott bujkáltak a lelkek a rémület fogságában,
a hűvös szellő elfúj a pusztítás romjai felett,
zsenge tavasz keresni kezdte helyét, de mindhiába,
mert nem lelt, csak összetört testet, leépült szeretetet.
Háború keserű füstje szállingózott a faluban.

Tovább...

Sokszor kondul a vészharang

Kondul a vészharang,
emberek rezzennek,
karjukat széttárva
szanaszét rebbennek,
zúdul, csak jön a baj,
zörögve szétgurul
a sátáni kacaj.

Tovább...

Emlékek tolongnak

Emlékek tolongnak itt belül, hogy világgá kiáltsák,
az idő fogatlan szájában megmaradt valóság
miként idézi fel a kitörölhetetlen múltat.
Előjönnek, bármilyen szelek tombolnak vagy lágyan fújnak,
felvillantva hű képeiket, mély alázatra nevelnek,
és érzem, szüleim a mindenkori ünnepeltek.

Tovább...

Szél hátán érkezett...

emlékek kopognak a szülői ház ajtaján.
Megremeg a szú, feltámad a halott, korhadt fán.
Elszabadult zsalugáter csapkodja a falat.
Odabent már por, homok lepi az üres magányt,
hol szétterül a múlt édes, savanyú illata,
a penésszel festett képek tarka hangulata.

Tovább...

Elmúló évek...

Elmúló évek károgják az időt,
még van benne erő, van szeretet,
lassan elkoptatod a szoros cipőt,
de ki fogja húzni a szekeret.

Tovább...

Egy köd szitálta fáradt alkonyon...

Egy köd szitálta fáradt alkonyon,
megdermedt percek gyűrött fonákján,
lebillegett álmos gondolatom,
sok gazdátlan választ hagyott rám.

Tovább...

60118

Fellegekből érkeztél

Hófehér felhőcskék úsznak az égen,
kergetőznek, mint a tündérmesében,
már kibújt a hajnal hideg fészkéből,
elbúcsúzva néma, szurkos éjtől.

Tovább...

Néha nem árt lelassulni

Igen, felfelé megyünk, majd lefelé,
jól érzed a magasságot, főleg a mélyt,
a vágy csak csapong bennünk mindenfelé,
kicsordult boldogság sorvasztja a reményt,
pedig erre mindig szükség van, míg élsz,
a gond fentről is lehúzza a szegényt.

Tovább...

53100

A szerelem szent lángja

Most szívetekkel figyeljetek, ne hideg ésszel:
azt "a lángot, melyet az isteni végzet gyújtott
és szított az emberi szívben, emberi kézzel
nem lehet eloltani", mert az égben született,
s itt a földön szentté kiáltott lelkekben fészkel.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ