Marton Paul

Marton Paul

Népszerűség: 187 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Villámok izzó karjaiba...

Konok felhők repdesnek a szurkos égen
szélabrakos, süvítő fényektől félve,
megdermedt, darabos véremmel öntözött
pipacs szirmait vetélte, körülötte
felnyögött fájdalom testembe költözött,
álmomban fojtogatni kezdtek a szenvedélyek.

Tovább...

Fénylő üstökösként

Felkelt a Nap, és ujjongva ragyogott,
tavaszt rikkantott az álmos pacsirta,
megszületett a költők géniusza,
hogy átölelje az egész világot.

Tovább...

"Mindenség"

Fénynyalábok fonott indáin repül
a végtelenből érkező szeretet.

Tovább...

70140

Ketrecbe zárt indulatok...

tűzben fellobbant apró gondolatok
felégetik szurkos vélt bűneiket
öntudatlan őrjöngő áldozatok
keresik hűtlenné vált helyeiket

Tovább...

Ébredő nagyváros

Mezítelen léptek puha zaja
oson a betonrengeteg fölött,
a tarka kockákon hajnal ébred,
ásítva rikkant, üres sóhaja
nem hallik, elfúl a házak között,
bura alatt megmozdul az élet...

Tovább...

Kopogtat a Tavasz

Még játszadozik a tél a fák ágai között,
hideg széllel kergetődzik.
Rügyek gubbasztanak, mint megannyi kis száműzött,
de nem múlnak reményeik.

Tovább...

A félelem

Magában hordozza az ősi erőt,
felettünk, közöttünk elemi harca dúl,
belül szorongás gyárt sebző szilánkot,
az emlékek óvatos karja mélyre nyúl.

Tovább...

Egy falusi téli hajnalon

Kisurran az éj a hajnal didergő ablakán,
elillan, hogy szétszórja menekülő árnyait,
imbolygó fények közt hókásás utcák pamlagán.

Tovább...

Morzsa hullik

Morzsa hullik az égből,
osztozzatok rajta, gyerekek,
én nem tartok veletek,
elég a tündérmeséből.

Tovább...

A vágy

"Én azt akarom, bár ostobának látszik
a vágy, mely az elmém kockáival játszik",
ne törjön lelkeket, szívet ragyogtasson,
szemeim behunyom, hogy lágyan ringasson.

Tovább...

Szél hátán érkezett III

Szél hátán érkezett emlékektől szívem megremegett...
Még ott bujkáltak a lelkek a rémület fogságában,
a hűvös szellő elfúj a pusztítás romjai felett,
zsenge tavasz keresni kezdte helyét, de mindhiába,
mert nem lelt, csak összetört testet, leépült szeretetet.
Háború keserű füstje szállingózott a faluban.

Tovább...

Sokszor kondul a vészharang

Kondul a vészharang,
emberek rezzennek,
karjukat széttárva
szanaszét rebbennek,
zúdul, csak jön a baj,
zörögve szétgurul
a sátáni kacaj.

Tovább...

Emlékek tolongnak

Emlékek tolongnak itt belül, hogy világgá kiáltsák,
az idő fogatlan szájában megmaradt valóság
miként idézi fel a kitörölhetetlen múltat.
Előjönnek, bármilyen szelek tombolnak vagy lágyan fújnak,
felvillantva hű képeiket, mély alázatra nevelnek,
és érzem, szüleim a mindenkori ünnepeltek.

Tovább...

Szél hátán érkezett...

emlékek kopognak a szülői ház ajtaján.
Megremeg a szú, feltámad a halott, korhadt fán.
Elszabadult zsalugáter csapkodja a falat.
Odabent már por, homok lepi az üres magányt,
hol szétterül a múlt édes, savanyú illata,
a penésszel festett képek tarka hangulata.

Tovább...

Elmúló évek...

Elmúló évek károgják az időt,
még van benne erő, van szeretet,
lassan elkoptatod a szoros cipőt,
de ki fogja húzni a szekeret.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ