M. Laurens

M. Laurens

Született: 1952. április 26.

Népszerűség: 566 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

MI EMBEREK

Nem létem a rombolás
sem harag vagy gyűlölet
hisz mindenkit szeretni
s alkotni teremtett Isten
életünk nemcsak fülszöveg

Tovább...

LÁTOD-E?

Láttad-e már ébredezni az erdőt,
mikor még félig szendereg?
Mikor nyújtózik és sóhajt egyet,
s ködpárából szül hajnali felleget.

Tovább...

ISMÉT ÍROK, KEDVES ÚR

Hát ismét írok, Kedves úr,
habár tudottan-tudatlanul
badarság minden szavam,
s ahogy mondani tetszik:
ismét ismétlem önmagam.

Tovább...

ALKALMI VERS 2016-2017

Az Óévet (lerágott téma!)
Kéne értékelnem,
Hazudva illőn nagyokat,
S pohárba temetnem.

Tovább...

Sztereotip karácsonyfa

sztereotip karácsonyfa
örök harag karácsonyra
úgy kell neked minek vártad
pofon díszíti a fádat
megnemértés ül az ágon
elbeszélünk mindenáron...

Tovább...

MONDD!

Mondod:
A remény hal meg utoljára.
De az enyém
rég felakasztotta magát
az első fára.

Tovább...

A VÉN TALPNYALÓ

Hajlott koromnál fogva már jó ideje
alig maradt kevéske talpra való nyálam,
esélyem se marad hát kegyencnek lenni,
hiszen mögöttem ott tolakodnak százan.

Tovább...

S NEKED IS...

Mindenkinek szüksége van
egy őszinte, segítő kézre,
s hogy valaki azt súgja neki,
hogy megérti: és megérte.

Tovább...

MÉG HATVAN ÉV UTÁN IS

A történelem, mint mindannyiszor, igazságtalan és vak:
míg a felső ágon az új Szabadság-madara fészket rak,
kegyencei fészkéből kilógó hátsó felét újfent föléd rendeli,
föléd (ki számára hasztalan), s az alsó ágon gubbasztó milliónyi
magasról leszart szürke veréb közt hagy ismét: öklendeni.

Tovább...

MEGINT CSAK

Sorsból a sörbe néha bele-bele íva,
előjön belőlünk olykor a keserű szatíra:
és rájövünk, hogy létünk csupán...

Tovább...

NINCS KÖZÖD HOZZÁ

Nincs közöd hozzá!
Láthatóan erős csomók
szakadtak fel benne.
Meg ne próbáld:
tart-e, bírja-e,
mi lenne?

Tovább...

ÖTFORINTOS VERS...

Ez csupán egy ötforintos vers:
régen ötvenfilléres lehetett volna,
de az infláció és a kereslet hiánya
értékét a béka feneke alá tolta.

Tovább...

MONDJÁTOK...

Mondjátok, ki viszi át majd az embert a túlpartra
a félelmek és növekvő gyűlölet tengerén?
És hitünk hajójának kormányát erősen tartva,
lesz-e majd, kinek fontosabb a társ, mint az önző Én.

Tovább...

CSIGAHÁZ

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva
vagyunk semmiben a váz,
hol az Én minket is kizár:
akárcsak egy csigaház.

Tovább...

[A FÜLÜNK MÖGÖTTI DOMBOKBA]

a fülünk mögötti dombokba botlunk,
mert ott olvad fejünkre a vaj -
a sitt, a malter szunnyadó priccsei
ajándék tucat-sliccek, mint tavaly.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ