M. Laurens

M. Laurens

Született: 1952. április 26.

Népszerűség: 579 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

FÜSTKARIKA

Valaki füstkarikákat pöfékel.
Talán az Úr maga, vagy az istenek...

Tovább...

VILLON UTÁN SZABADON

Ha befognám egyszer a számat,
s nem jártatnám többé pofámat,
pár ember végre boldog lenne,
ki még álmában is: élve eltemetne.

Tovább...

VÉGSŐ BÖLCSESSÉG

Mi földi létemből még vissza van,
Pusztán ajándék, mi már céltalan.
A rossz vagy a jó, mind kijózanít,
Végül is mindkettő: halni tanít.

Tovább...

AZ ÖRÖK NŐ

Földanyácskánk újra éled,
Testében az örök nő felébred.
Tavaszra virrad ismét a világ,
Örökké csodás teste ragyog reád.

Tovább...

9295

NACCSÁD

Már látom, hogy Naccsád miként visel koronát.
Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,
hogy boronálnám végleg el magam e földről,
írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.

Tovább...

MI EMBEREK

Nem létem a rombolás
sem harag vagy gyűlölet
hisz mindenkit szeretni
s alkotni teremtett Isten
életünk nemcsak fülszöveg

Tovább...

LÁTOD-E?

Láttad-e már ébredezni az erdőt,
mikor még félig szendereg?
Mikor nyújtózik és sóhajt egyet,
s ködpárából szül hajnali felleget.

Tovább...

ISMÉT ÍROK, KEDVES ÚR

Hát ismét írok, Kedves úr,
habár tudottan-tudatlanul
badarság minden szavam,
s ahogy mondani tetszik:
ismét ismétlem önmagam.

Tovább...

ALKALMI VERS 2016-2017

Az Óévet (lerágott téma!)
Kéne értékelnem,
Hazudva illőn nagyokat,
S pohárba temetnem.

Tovább...

Sztereotip karácsonyfa

sztereotip karácsonyfa
örök harag karácsonyra
úgy kell neked minek vártad
pofon díszíti a fádat
megnemértés ül az ágon
elbeszélünk mindenáron...

Tovább...

MONDD!

Mondod:
A remény hal meg utoljára.
De az enyém
rég felakasztotta magát
az első fára.

Tovább...

A VÉN TALPNYALÓ

Hajlott koromnál fogva már jó ideje
alig maradt kevéske talpra való nyálam,
esélyem se marad hát kegyencnek lenni,
hiszen mögöttem ott tolakodnak százan.

Tovább...

S NEKED IS...

Mindenkinek szüksége van
egy őszinte, segítő kézre,
s hogy valaki azt súgja neki,
hogy megérti: és megérte.

Tovább...

MÉG HATVAN ÉV UTÁN IS

A történelem, mint mindannyiszor, igazságtalan és vak:
míg a felső ágon az új Szabadság-madara fészket rak,
kegyencei fészkéből kilógó hátsó felét újfent föléd rendeli,
föléd (ki számára hasztalan), s az alsó ágon gubbasztó milliónyi
magasról leszart szürke veréb közt hagy ismét: öklendeni.

Tovább...

MEGINT CSAK

Sorsból a sörbe néha bele-bele íva,
előjön belőlünk olykor a keserű szatíra:
és rájövünk, hogy létünk csupán...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ