Lénárd József

Lénárd József

Született: 1938. augusztus 19.

Népszerűség: 27 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tavasz hívogató

Szép mosolyodban nevető virágokat
simogatok, és megköszönöm mind,
mint kis patak az apró, forgó fodrait.

Tovább...

A nők dicsérete

Legyen az ünnep mindig bensőségesen
gazdag. Lelkedet ölelje át a
szeretet akkor is, ha nő vagy férfi vagy.

Tovább...

01

A piroslámpás ház

Férfi kísérte. Arcán kaján mosoly. Hát
itt van rossz szagú! S a lány megriadt.

Tovább...

A székely zászló

Művészien szép. Ott sétálnék, kezedet
kezembe fognám, tartanálak, hogy
el ne csússz, s talán én sem, fénynevetésben.

Tovább...

A messzeségben felfedeztem

A messzeségben felfedeztem, többet
kell találkozni, amíg még süt a nap.
Nem kell egyforma új ruhában járni.
Legyen öltözékünk mindig egyszerű,
csöndes, magunk szolgálója, szolga.

Tovább...

Nem marad semmi

Az egyik oldalon sötét a fény már.
Halkul a sercegés, megolvad a viasz.

Tovább...

Egy karácsonyi gondolat

Egy ihlet vagyok csak, egy szolgáló szolga.
Sokszor az öröm a várakozás.
Teljesületlenül új érzéskeresés.

Tovább...

Az adventi ima

Gyújtsd meg az első gyertyát! Adventi ima
hassa át lelked. Édesanyádnak
szerető könnyeiddel kezét csókold meg.

Tovább...

Alfons Mucha emlékére

Lépteid alatt a kövek ott lapulnak.
Mindenütt mások. Mielőtt belépsz,
nézz körül. Leplezetlen kacérkodások

Tovább...

Csorba Győző, az ember

Kettős a halál. Az egyik mögött semmi.
A másik képzelt vallási hitem:
a jó és rossz háború egymásutánja.

Tovább...

Egy elképzelt találkozás

Lehull a lepel. Életének ajtaja
kitárulkozik. Titkai a múlt
jelenében mindenütt jövőbe tekint.

Tovább...

Vigyázz, ha tévedsz

Gondolatsorod sorban, egymás után, ha
elsorolod, zárt körtánc. Visszatérsz
ugyanoda, ahonnan elindítottak.

Tovább...

Október huszonhárom emléke

Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évtizedeken
át az út porát verte itt sok esőcsepp.

Tovább...

Talán nem késő

Már minden reggel ködtakarót rugdos le
a kapaszkodó, őszi napsugár.
Zajtalan, ahogy turkál az avarban még.

Tovább...

Egy indián nyár

Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ