Lénárd József

Lénárd József

Született: 1938. augusztus 19.

Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A messzeségben felfedeztem

A messzeségben felfedeztem, többet
kell találkozni, amíg még süt a nap.
Nem kell egyforma új ruhában járni.
Legyen öltözékünk mindig egyszerű,
csöndes, magunk szolgálója, szolga.

Tovább...

Nem marad semmi

Az egyik oldalon sötét a fény már.
Halkul a sercegés, megolvad a viasz.

Tovább...

Egy karácsonyi gondolat

Egy ihlet vagyok csak, egy szolgáló szolga.
Sokszor az öröm a várakozás.
Teljesületlenül új érzéskeresés.

Tovább...

Az adventi ima

Gyújtsd meg az első gyertyát! Adventi ima
hassa át lelked. Édesanyádnak
szerető könnyeiddel kezét csókold meg.

Tovább...

Alfons Mucha emlékére

Lépteid alatt a kövek ott lapulnak.
Mindenütt mások. Mielőtt belépsz,
nézz körül. Leplezetlen kacérkodások

Tovább...

Csorba Győző, az ember

Kettős a halál. Az egyik mögött semmi.
A másik képzelt vallási hitem:
a jó és rossz háború egymásutánja.

Tovább...

Egy elképzelt találkozás

Lehull a lepel. Életének ajtaja
kitárulkozik. Titkai a múlt
jelenében mindenütt jövőbe tekint.

Tovább...

Vigyázz, ha tévedsz

Gondolatsorod sorban, egymás után, ha
elsorolod, zárt körtánc. Visszatérsz
ugyanoda, ahonnan elindítottak.

Tovább...

Október huszonhárom emléke

Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évtizedeken
át az út porát verte itt sok esőcsepp.

Tovább...

Talán nem késő

Már minden reggel ködtakarót rugdos le
a kapaszkodó, őszi napsugár.
Zajtalan, ahogy turkál az avarban még.

Tovább...

Egy indián nyár

Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs

Tovább...

Lelkemben az ősz

A haldokló nyár zöld színeit átfesti
A csípős hideg, s ág is didereg
Leveleivel. Mesél a halott nyárról.

Tovább...

Az elátkozott utak

575575

Sajnáló kezek messziről integetnek.
Nem tudom, menjek? Búcsúzás súlya
Földbe tipor, belém mar. Idézem arcod.

Tovább...

575

Arany fodrokat
festett ruhád szélére
a lenyugvó nap.

Tovább...

Egy avantgárd gondolat

Ahogy mereszted szemed, a látvány feszít,
s hallod a lépést, mögötted apróz
jázmin lilákat, s minden elakadt képét

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ