Lelkes Miklós

Népszerűség: 97 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tavaszban

A VÉGTELENBEN

A végtelenben minden kis sziget,
s ismert tájak is ismeretlenek.
Ismert, s nem ismert végesben se jobb,
s ez mit súg neked, ha átgondolod?

Tovább...

Csillagerdő

Madárhang-cseppek égtek.
Kihunytak. Láttam: színt ad,
titkot a tájnak alkony,
egy ámulat-pirosat.

Tovább...

Milyen jó volt, ha aludtak az órák

Milyen jó volt, ha aludtak az órák,
s a számlapjukon szendergett a fény:
időt - akkor még - hozott, s nem vitt álom.
Tél gomblyukában kinyílt piros remény.

Tovább...

Visszanéző

TAVASZ

A szélben olykor kékbe át
ugrott fenség: fehér virág, -
s az nagyszerű, ha szívhez ér
két ragyogás, kék és fehér!

Tovább...

Ha ing a híd...

Ing a híd két élet között? Hát
figyelj oda!
Felépült hidak sorsa gyakran
de mostoha!

Tovább...

Kétféle táj

az esők függönyén át láttam mint nőttek meg az almák
a zöld alma-tűnődésben megfürödtek a gyermekkori szobrok
s láttam a nagy tereket
a méltósággal kilépő bronzlovasokkal -
kőváraink felett kanyargott a felhő
a zöldszürke derengést tükrözték a nagy pocsolyák
egyszerre látom a falut és a várost
a kétféle gyerekkort...

Tovább...

Csillagidő

Pitypang fehér gömbje elszendereg.
Felhők felé siet a sok sugár.
Fénykapuban megáll az alkonyat,
s tűnő tavasszal szembenéz a nyár.

Tovább...

Havas eső

Hópihehad halálba átszalad.
Ablakon elmosódott pillanat.
Vízből hó lesz, hóból víz, olvadó
világ, ingó, bizonytalan való.

Tovább...

A szitakötők mind vadászni mentek...

A szitakötők mind vadászni mentek.
Testük nyugtalan árnyakat teremtett
vízfelszínen, - a tó feletti légben
meg fényeket, e kettős teremtésben.

Tovább...

A hangya

Kis ösztön-gép? Anyag kódolt anyagba
rendezett mozgást, amelyben a lét
meg-megújuló életbe, halálba
csodát bezárt: visszatérő körét?

Tovább...

Mesék Fája

Nappal égboltról fényt és árnyat osztott,
este ágkeretekből csillagot,
s bár tudtam, mégis tudni nem akartam:
szépség-szemekből csak látszat ragyog.

Tovább...

Félmosolyok

NOVELLA

Ez más szóval elbeszélés,
s fő magyar, mert ősi lényeg:
jó magyarok mindig-mindig
egymás mellett elbeszélnek.

Tovább...

Kis templomok

Kis templomok mentek a havas tájon,
s harangozták, hogy: Karácsony! Karácsony!

Tovább...

Hó és álom

Hó és álom gyakorta összeolvad,
mint karácsonykor képzelet s való,
a megértett és a megérthetetlen.
Fény is altat, sötét is altató.

Tovább...

Süllyedő táj (Nikolits Árpádnak)

A szoba félig elsüllyedt a múltban
(vagy tán egészen, de vaksi lámpa ég),
s az ablakokban cserepes növények
mutatják színük kővé vált közönyét.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ