Kulcsár Zsolt

Kulcsár Zsolt

Született: 1984. október 22.

Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Látva

...S lépve kifelé mégis csak egyre
mélyebbre érve fagyos szélnek,
lesz-e a lélekben vége, olajos hordóként
lángol a tűz még bennem, megrekedtem?

Tovább...

Még most itt vala

Hallván rettenet zord, fagyos hangját,
mint ezernyi éles kés, vág belém
szilaj és vad élet keserédes hangulata,
s testet öltött a szomorú bánat,
minek láncai lassan törnek lefelé,
s hajnalodik tán, vagy ez az alkonynak
fénye lesz, mi örökre kihulló lánggal
jelzi, mi fontos volt vala, most fejemre nőve...

Tovább...

Létezvén én

Létezve kétség homályba vesző
útjának szélén, nézvén, hogy hogyan
múlik lassan az idő, tükröm mutatja,
felettem is telik rendületlen, s mennyi még?

Tovább...

Sötétben lépkedek

Sötét mezőn lépkedek,
harmat sincsen, se Hold, se csillagok,
néma a táj, nem tudom, hol vagyok,
fáradtan lépek tovább meg-megrogyva,
homályba törve a fejem, sárt érzek,
mocskosat, latyakosat, rám tapad,
meg-megfog, nem engedne el,
húz vissza a sötétségbe, s emlékek...

Tovább...

Fáradván út hosszán

Lépkedvén merev völgyeken lefelé,
hegynek lábánál felfelé,
fák árnyéka deresre fagyva,
madarak hangja vacogva hallatva.

Tovább...

Hideg szélben

Halkan simuló, hideg szélben
levelek hullanak alá, egykori
hevesen tündöklő nyárnak itt maradt
elsárgult emlékei, mint vég nélküli
elmúlás szótlan áldozatai, s mégis
van benne valami szép, ezernyi szín
s pompa, mi körbeöleli eme változást.

Tovább...

Nappali éjben

Halk hangján suttog a szél,
nevet az őszi éj, s eső kopog,
hullanak levelek végtelen hadai,
sárban fekszik már, mi tegnap
még zöldellve jelezte, hogy nincs
itt még a változás ideje,
ősz van, jelzi kelletlen-kénytelen
a felhők szürkeségébe takarózó ég...

Tovább...

Őszi éjjelben a lét...

Hullanak a levelek kavargó szélben,
halkan sóhajt fel az őszi éjjel,
nevet, ki bolondnak vél, mégis látja,
kiből a létezést is kitépték, még mindig él...

Tovább...

Hullámok, hullámok...

Mint állóvízbe dobott kő
okozta hullámok, hullámoznak
az események, egyetlen apró történés
mindent megváltoztat, s az, ami biztos
volt, szilárd szikla, az omlik most
porba, s darabjai egy-egy pillanat,
végtelen történet eseményei,
maga az élet, s mégis hozhat a holnap...

Tovább...

Végtelen éj

Hold leskelődik az égi takarón keresztül,
fáradt, didergős az éj, nesztelen,
néma a táj, nem mozdul se levél,
se ág, nincs mozgás, üres az ösvény,
a végtelenen át torz köd alaktalan
foszlánya leng az úton egyre terebélyesedve,
s menetben, futtában, lassú léptében
csak omlik minden mögöttem, belepi...

Tovább...

Elengedem

Elfogadva forgatag folytonos változását,
lemondva, elfordulva, magamat tépve, sírva,
de mégis erősen, megtörve, lemondva szerelmemről
elfordulok, hagyom hadd legyen azzal, akit már rég
választott, behunyom szemeim, emlékszem
közelségére, szavaira, érintésére, mindenre...

Tovább...

Menni, menni kell...

Még menni kell, menni, vastag az út pora,
haloványan tündöklik a hold, csillaglepte ég alja,
vörösben tündöklő, halk, csendes pillantása,
mi kísér, s a vágy, hogy menni kell, haladni,
de meddig van cél egyáltalán, vagy csak
az üldözött lélek korbácsol újfent, hogy álmom
meg ne leljem, s hordjam tovább a szívem
súlyát, mint akinek nincs hol pihennie...

Tovább...

Alkonyi élet

Elfáradva bandukolva napok telnek észrevétlen,
mint ahogy a patak folyik csendben, nem is látnak,
nem is igyekszem, néma vagyok, unott, hangtalan,
befelé fordulva hajszolom magam, hogy el tudjak
végre tűnni, s mégis van bennem valami,
ami ki kíván lesni, vajon a tágasan szűk
falak mögött mi van, vajon lehetne másképpen,
de mégis, ha az alkony, miben élek éppen...

Tovább...

Álmok, álmok...

Kőből épült város a lélek,
s rab népek, az álmok,
a valóság a börtönőre,
nap, nap telik folytonosan,
halk sikolya száll elvesztett időnek,
néma szívnek dobbanása, s mégis
a föld is beleremeg, sötét van,
csupán kövek, mik lélegeznek...

Tovább...

Voltam, leszek, aki...

Voltam, aki voltam, s leszek,
aki leszek, furcsa ez az átmenet,
néha bús a lélek, máskor mosoly,
mi fakad belőle, egyre ritkábban
szürke ez a világ, s a színek
életre kelnek, mint hajdanán.

Tovább...

44
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ