Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit

Született: 1954. október 23.

Népszerűség: 204 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Március 15

Vannak napok, melyet nem felejtünk el,
felvillan fénye mindig, mint csodajel,
örökké fénylő csillagként ragyognak,
új reményt adva születő napoknak.

Tovább...

Mikor bánt a szó

Mennyire tud fájni a szó,
éget, a lelkedbe hatol,
éles tőrként szívedbe döf,
az érzett gyötrelem megöl,
nincs gyógyír, a füledbe cseng,
érzed, örökre megsebzett.

Tovább...

Egy kicsit másképpen...

A férfiak szeretik nagyon e napot,
örömmel üdvözlik ők is a nőnapot,
koccintanak sűrűn az egészségünkre,
csak köszöntenek - hozzák fel védelmükre.

Tovább...

Utolsót dobban...

Jönnek,
egyre csak
jönnek
- fekete árnyak...

Tovább...

Csillagválasz

Hulló csillagok könnyei,
mint tengerfenék gyöngyei,
káprázatos, égi látvány,
midőn lejti végső táncát.

Tovább...

Alkonyat

Karmazsin ruháját ölti az alkony,
a lemenő nap még visszapillantott,
remegő páraként száll fel a sóhaj,
betakar az éj puha takaróval.

Tovább...

Rendhagyó Valentin-nap

Elmondanám neked újra meg újra
reszkető hangon, csakis neked súgva,
szívemben tiéd az örök szerelem,
jéghideg fejfádra is ezt lehelem.

Tovább...

Ébredő természet

Az utolsó szó jogán
talán én is szólhatok,
dohog a tél mogorván,
- hallok égi szólamot.

Tovább...

Még mesél a múlt...

A múlt árnyékai hozzám tapadnak, égetnek,
elfutni szeretnék, de egyre csak érkeznek,
emlékek erdeje néhol még ködfoltos,
fakult selyempárától itt-ott rozsdafoltos.

Tovább...

Téli pillanat

Kergetőző, szikrázó hópelyhek
fenyő ágain, mint ezüstselymek,
puhán, lágyan ölelve át a fát,
angyali sóhaj kíséri a csodát,
üvegablak veri vissza fényét,
láttatja a tél festői ékét.

Tovább...

Lélekvesztő

Bánat sóhaja, vitorlám szele,
sós könnyeim hullámzó tengere,
vízfodor taraján csillanó fény,
hánykódó hajó, veszélyes örvény.

Tovább...

Egy kis árva emlékképei

Játszóterem a fagyos, fekete föld,
ujjaimon végigcsorgó fájdalom,
jeges rémület szorítja torkomat,
a beszáradt sebeket tapogatom.

Tovább...

67140

Az én utam

Utak, vonalak, hol egyenes, hol görbe,
semmiből hirtelen a látómezőbe
keresztezve egymást, titokzatoskodó,
semmibe vesző, és egyre hosszabbodó.

Tovább...

56110

Ébredő érzékek

Csillagkárpitos éjvarázs,
holdfény, ezüstös ragyogás,
kacagó széllel szárnyalás,
halkan suttogott vallomás.

Tovább...

59108

Magány

Régi társam a magány,
szorosan karjába zár,
elmenekült a mosoly...

Tovább...

5569
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ