Kovács Gabriellla

Született: 1996. január 19.

Népszerűség: 188 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kimaradó

Kimaradok az ágyadból,
és az ágyadba majd mások jönnek.
Kimaradó szívveréssel
csók helyett a szádba köpnek.

Tovább...

Actus tragicus

Mióta nem félek a férfiaktól,
nő se vagyok. Kikeményedtek látomásaim,
külön formát kapott minden szívverés,
és külön szívet minden pozitúra.

Tovább...

Csak megteremt

A csend sok ütközetből áll,
kis fegyverekből válogat.
Meghúz, meghág, elbocsájt
nagy férfit és kislányokat.

Tovább...

4338

Párbeszéd helyett

Hányszor akartam hozzád érkezni,
de csak bennlaktam a gyors távozásokban.

Tovább...

4542

Bölcsesség nélküli

Kicsi a világ magamat belátni.
A szív az mindig ülve marad állni.

Tovább...

6254

A szeretett hiány

Mocsarasodik a fény,
a hidegséget gondozom.
Kiakasztom a reményt,
mi apámból még átcsoszog,
mint örökletes hiány
az öröklétet hánytatni,
morzsákból és csikkekből
szobrunkat állítani.

Tovább...

2929

Pontosító

Az üresség a legpontosabb teljes,
az ember benne pontatlan aktus,
két szív helye pontosan egy lesz,
könnyűcske ékszer: infarktus.

Tovább...

2122

Reggeli

Vetkőzz le, vetkőzz,
mint kevés kenyér héja,
hadd gyűjtögessem
szelíd morzsáid helyét.

Tovább...

Hittan

Két szememmel félig hogyha látok.
De nincsenek szemek. Csak ritka óceánok
eltúlzott kékségén a helyettes halál
bepótolja, ahogy Krisztus vízen jár.

Tovább...

2323

Gyönge költő

Ápolatlanul nézed a fecskéket,
ápol, hogyha hull esővíz a kádba,
látnivalóul szeplősödik a hátad,
látogat az Úr, inkább fullasztana hátra
a fecsketollazatok vegyes áramlatába,
de nem enged az Úrnak pillátlan szemhéjad...

Tovább...

Isten engemet figyel

A vér az csak van,
vetkőzd le gyorsan!
hogy elláthassam benne
haldoklásaid.

Tovább...

Apám ritkán, de szeret

Két bezárt égöv a szemed,
és a színét sem látom soha,
mert cigizel, és a sűrű konyha
szűkjén a tüdőd kitölti
minden tered és időd.

Tovább...

9885

Tanulmány az időről

Fertőzve és mosakodva
mint öngyilkos az elzárt kútba
olyan egyszerre festenek...

Tovább...

1824

Lettem, mint te

Anyám sikolyából kiszakadni,
ölek zúzós mélyén
édes-mérgeim szellemjelenésén
jött a pillanat szólítani
egy testet a fényből
a gondolat nyilalló tengerén.

Tovább...

Plusztizenhét

Langyos a szél, langy a Halál,
és belém nyúl durván
tavaszodni.
Szétsimul a szőrök haván
sok ingernyaláb,
combközeinkből nyeldes
átolvadni.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ