Kovács Dániel

Kovács Dániel

Született: 1994. január 19.

Népszerűség: 34 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hópehely vagyok

Csendben száll a lelkem,
mint a lágy szellő.
Simogatja arcodat
a hópehelyfelhő.

Tovább...

Lehelem a szemetet

Népszerűtlen, derűtlen és erőtlen én,
erőltetett őt tömök tömören, könnyedén.
Értelmetlen sorokat sokasítok síkra,
hallatlan hálával hangzásért írva.

Tovább...

Isten és Sátán

Teremtő és Sátán fogadtak egykor,
megbeszélték, írnak pár könyvet.
Gonosz tanok lesznek bennük,
az ember vajon mit követ?

Tovább...

Nevettelenség

Nem nevettem őszintén az utolsó nyolc évben,
talán csak párszor, de azt is vétlen.
Hallgatom és látom a viccet, talán mosolyt csal arcomra,
de már nem nevetek, és nem is tudom, mi az oka...

Tovább...

Apokalipszis

Az ember kapzsi életet lehel mellkasából a fákra,
Elhervad tőle az igazság gyümölcseinek virága.

Tovább...

Őrlődő

Tekintetem, mint a törékeny jég,
megfagyott könnycseppek,
tűz már nem ég.

Tovább...

Óda a humanizmushoz

Humanizmus, Te vagy a szeretet alapja,
a békés világ vastag kapujának nyitója.
Felkarolod a gyengéket óvó kezeddel,
átérzed belső fájdalmainkat lelki szemeddel.

Tovább...

Ki vagyok én?

Mi az életem célja?
Teszem fel a kérdést magamnak naponta...
Tükörbe nézek és nem tudom, ki is vagyok,
nem sírok, de a szemem már nem is ragyog.

Tovább...

Hatalom

Csöpög a vér, én kérdezem, miért?
Egyszerű a válasz, a hatalomért.

Tovább...

Elvek

Követem az elveim, de a szívem így megszakad.
Jó akarok lenni, de az életem így nem halad.

Tovább...

Álarc harc

Álarc harc marcangolja arcom,
de estére végre leveszem, elalszom.
Napközben, ha szerencsém lenne és menne,
maszkommal együtt a bőröm is jönne.

Tovább...

Senkinek senkitől

Gyűlöllek szeretni,
szeretnélek gyűlölni.
Már nem gondolok rád,
nincs előttem a szép szád.

Tovább...

Ars poetica

Ars poetica, ez fontos dialektika,
de nincs elég vita, ez a konzekvencia...
Kincs az, hogy giccset hints, néha az sincs,
megemlítem kíméletlenül, és jön a kritikus lincs.

Tovább...

Elmúlás

Harmatos hegedű sír nemesen,
zeng lágyan gyötrő énekem.
Szívből szóló, fájó ékesség,
hangos muzsika, lelki szépség.

Tovább...

Mennyország

A mennyország a szeretet,
én vagyok a pokol.
Meghaltam már régen,
de szívem még zakatol.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ