Kóródi László

Kóródi László

Született: 1954. szeptember 17.

Népszerűség: 162 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Miért?

Nem oly rég még másképp szólt az ének,
nem oly rég még másabb volt az élet!
Faluhelyen szólt a magyar nóta,
de sok minden változott azóta!

Tovább...

A kis nyuszi téli álma

Ha én már nagy nyuszi lennék, elbújnék a tél elől,
fújhatna ám a hideg szél nyugatról vagy keletről!
Eldugnám a mancsaimat, hogy egyik se fázzon,
vigyáznék én a bundámra, hogy az meg ne ázzon!

Tovább...

Szeretve élni

Ne fogadj te semmit sem jövőre,
éld a mát és éld a holnapot!
Mint anyára, úgy nézz minden nőre,
és amiről álmodsz, megkapod!

Tovább...

Karácsonyi este

Karácsonykor száll az ének,
hallják árvák, hallják vének.
Összeteszik kezeiket,
törölgetik szemeiket.

Tovább...

Az én nagymamám

Az életemben egy nőt én úgy szerettem,
Ő volt az én drága nagymamám.
Neki rosszat tenni sosem mertem,
nem is érdemelte meg talán!

Tovább...

Fakanalat tessék!

Egy kis áruház árnyas bejárata előtt
öreg néni ül csendesen egy szombat délelőtt.
Egy magamfajta embernek vajh` mi juthat eszébe,
de meglátom a fakanalat a nénike kezébe!

Tovább...

A kucsma

Kucsmában járt a tél a templomba
bús emberek gondterhelt fején.
Lábukat roggyanós bőrcsizma nyomta
a hatvanas éveknek delén.

Tovább...

Erdei mese: A kicsiny akác bokor

A kicsiny akácbokor még szép zöldben pompázik,
nézi a nagyokat, ahogy minden águk fázik.
Neki új még az ősz és minden, amit megél,
szájtátva nézi, ahogy lehull a sok levél.

Tovább...

Az örökifjú diadal

Ne szégyelld, ha ráncosodik kezed,
hisz` te is voltál egykor fiatal!
Csókolom! Így köszönnek neked,
de szívedben még ott a diadal!

Tovább...

Mai fohász

Farkasa lett egymásnak az ember,
kérdem, Uram, hogy miért teszi ezt?!
Aki hisz Téged, az hallgat, szólni nem mer,
mert tudja, hogy ez Tőled való teszt!

Tovább...

Nyár az őszben

Mit suttog a szeptemberi szellő,
mit üzen a késő őszi nyár,
mért` néz le ránk nevetve a felhő,
mi az, ami vajon reánk vár?!

Tovább...

Emberes hónapok

Jönnek az emberes hónapok, már benne is vagyunk.
Mindent, mit a nyár adott, mögöttünk hagyunk.
Az izzadságkönnyeket elfújja rólunk a szél,
s a szivárványősztől ellop majd mindent a tél.

Tovább...

A trambulin

Részt vettem egyszer egy nyáresti kanbulin,
leszakadt alattam a kerti trambulin.
Rajtam a társaság jó nagyot kacagott,
sajgott az ülepem, az ajkam vacogott!

Tovább...

Szól a harang

Szól a harang, szól a múltnak és a mának,
szól a természetnek, fűnek és virágnak.
Szól az állatoknak, szól a sok madárnak,
szól az embereknek, kik csodára várnak!

Tovább...

Júliusi éj

Bukóra nyitottam a nyári ablakot,
az utolsó ember is hazaballagott.
Mellettem feküdt életem értelme teste,
hogy láthassam, fényt küldött rá az este.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ