Komróczki Zoltán

Született: 1954. március 3.

Népszerűség: 197 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Álomfolyó

Merengem a homályt, sétálok a parton;
hallgass meg, bölcs folyó, neked most megvallom.
Figyelj! Legyél kérlek titkom hordozója,
elsusogom vágyam, mi lelkemet nyomja.

Tovább...

Bolond vagyok

Bolond vagyok, mert bolondozom.
Töprengjek tán?
Nincs rá okom.
Sodor csapongva a képzelet,
Testsúlytól roskadó lét,
sors.
Ég veled.

Tovább...

Nimród öröksége

Sólyom szárnya suhog, álmot lát Anyácska,
fáradt teste pihen prémmel bélelt ágyba`.
Égből zengő igék kétséget nem hagynak,
- Szíved alatt sorsunk, az aprócska magzat.

Tovább...

Negyven év

Egy kolléga nyugdíjba vonulása alkalmából

Ujjaim pihennek vén, kopott lantomon,
lelkemben felcsendül, ismerős e dallam.
Életem peregne szívem szorongatva,
Lüktetve szólalna andalító dalban?!

Tovább...

Utazás

Arcodon csillan szűrődő napfény, dübörgő hangon életre kel,
lomhán megmozdul, testedben érzed, mintha véredben pezsdülne fel.
Ülsz mozdulatlan, távolba révedsz, szemed tükrében fürdik a táj,
suhansz sodródva, éled a mámor, tágul a fák közt látóhatár.

Tovább...

Viharsarok gyermekei

Ballada a 1970-es nagy árvízről Dégen Imre emlékére.

Tanulságként elmesélem, nem is olyan régen
három Kőrös az alföldön folydogált medrében.
Fekete és Fehér, Szanazugnál egybefolytak,
Harmadikként a Sebessel egymásba torkolltak

Tovább...

A bohóc búcsúja

A porondon állva karjait széttárta,
pillanatra dermedt, szinte süket csend lett.
Sátorkaréjával vont világba zárva,
zivatarként tombolt, vastapseső zengett.

Tovább...

5978

Illúziógyermek

Arcot hagyok magam után, mire emlékeztek,
lábnyomot az út porába, merre majd lépkedtek.
Kik feszülő mellkasokkal mély levegőt vesznek,
lássák, nem érhet véget így, ez még csak a kezdet.

Tovább...

6282

Vándordiák

Közelmúltban elveszített barát, Vajda László emlékére

Nem búcsúzott el senkitől, némán tarisznyázott,
félszeg kamasz árnyköpenyben szállt a virradattal.
Földi jóval degeszre sem tömte meg a zsákot,
üres szarkofágját lelte már csupán a hajnal.

Tovább...

Hajnalcsillag balladája

Ballada

Egyszer a nap, mikor elköszönt az égtől,
sötétebbre vált az a világoskéktől.
Fáradtan kutatva azt a pontot nézte,
hol eljönni szokott éj első vendége.

Tovább...

Istenítélet

Valamikor lent, a földön élet teremtődött.
Kétneművé vált a világ, ellentétek lettek.
Vakarta a fejét az Úr, mert így nem fejlődött!
Az önzés és kivagyiság folyton testet öltött!
Állandóan civakodtak asszony és az ember,
kitalálta furfangosan, mert így tovább nem kell.

Tovább...

Édes kettesben

Azt a magányt vágyom,
melyben ketten vagyunk,
elűzi, oldozza
vélt keserűségünk.

Tovább...

Karácsonytájt

Karácsonytájt különösen érzékeny az ember,
Kamrája sok finomsággal, portékával megtelt.
Asztalon gőzöl az étel, gazda éppen merít,
Megáll kezében a kanál, ablakon kitekint.

Tovább...

December

levélfohász

Adj nyugalmat éjjel, hozz rám édes álmot,
Szél hátán zörögjön gyűrött, fáradt testem.
Ködös szürkületbe csókolj üde schármot,
Mitől ágrólszakadt elsárgulttá lettem.

Tovább...

Tanmese a horgászatról

Horgász ül némán, mozdulatlan,
bal kezével szatyrában matat.
Cigarettát húz elő éppen,
gyufát gyújt, szikra lobban szépen,
eldobja, körmére ne égjen,
kapásjelző koppan, felszalad!

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ