Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 122 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Az özvegy

Eső zuhog s szél zúg feletted.
Miért ne sírnál? Most temetted
a sáros földbe mindened.

Tovább...

Őszelő

Itt lent a völgyben minden elvirágzott:
sok csorba csésze és törött pohár.

Tovább...

Veled

Az éj sötét, a csillagok lapulnak,
Veled hajózom, s hallgatom szavad.

Tovább...

Az ólban

Házak, szobák: falak ölelte ólak.
Röfög a disznó, újra jóllakott,
s az istennek se nyitna ablakot,
mert mindent így tanult helyénvalónak.

Tovább...

Való igaz

Csak írd tovább, papír pirul, de bírja,
és mit se bánd, ha sántikál a szó.
Ha hallaná szegény Attila, sírna,
ma mennyi minden elfogadható.

Tovább...

Merülés

Lassan merültél, szinte észrevétlen;
mi tegnap part volt, mára már meder,
amelynek alján tested vaksötétben,
mint mozdulatlan néma kő hever.

Tovább...

Elveszett

Ki gyakran jár a fák alatt,
de nem keres, csak rejteget,
kinek csöpp vágya sem maradt,
esőt csodálni s felleget,
ki megvadul, ha lelkesül,
és öklöt adva nyújt kezet,
kiben csak kő van legbelül,
ki másból él, s máson nevet...

Tovább...

A balkonon

A balkon hűvöséből néztem elmerengve,
miképpen huny szemet egy nyári délután,
szeplőket pöttyözött az alkonyat kezemre,
arcomhoz illatos fuvallat ért puhán.

Tovább...

Hegyek között

Kakas szavára ébredek,
tücsökzenére alszom,
hegyek között megélt telek
fagyától ősz a bajszom.

Tovább...

Szürke foltok

Már rég tudom, mi mindent rejt a látszat,
de féltelek, s előled titkolom.
Légy, mint gyerek, ki gondtalan, ha játszhat:
a ráncaidhoz vedd a homlokom.

Tovább...

Nyári nap

Aranyló fényben zöld a vászon,
vidám színekkel fest a nap.
Tömött kalász leng szalmaszáron,
s leszúrt karókon csüng a bab.

Tovább...

Nyári este

A langyos, lenge szél már ringatott egy álmot,
s száz lepkeszárny pihent a nyári orgonán.
A tó vizén a fény csendben merülni látszott,
s a fák felé repült a barna kormorán.

Tovább...

A bestia

A lépcsőt más emelte, ő csak egyre mászott,
s titkolta gondosan vicsorgó fogsorát.
Az ég felé köpött, szórt szitkot, mérget, átkot,
s a bűneit fényes szelekben mosta át.

Tovább...

Csalódás

Az est leszállt, s a fák alatt a kőszobornál,
ahonnét édes illatot hord szét a szél,
s ahol nyilával Ámor is gyakorta kószál,
egy ifjú lány zokog, s a bokrokhoz beszél.

Tovább...

Leány gyöngy fülbevalóval

A homlokán az óceán nyugalma kéklett,
s aranyló domb alatt ábrándozott a part.
Vállán az angyalok álmodtak hófehéret,
s a lenge égi fény zord árnyakat zavart.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ