Kapocsi Annamária

Született: 1975. október 30.

Népszerűség: 273 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Önámítás-tagadó

Tintapercek szentségtörésein át
szidom a tudást, mi felnőtté tehet,
a minél több évet megélt
felfogásunk, mi eltemet.

Tovább...

Gyönyörű hiány

Írnék a nyíló rózsáról, a szélről,
a nyikorgó háztetőnek széléről,
a csendnek suttogó hangját hallgatnám,
mikor a hajnal felsétál szobánknak falán.

Tovább...

Szirmok kenyérre hullása

Jól eltakarlak, s tán szépnek látszik,
ehetetlen méze torkon csúszdázik,
levegőt ha vennél, selymes fulladás ez,
közelebb van Isten a korbácshoz,
mint én voltam néha - az igazság ajnároz.

Tovább...

Szeretettel puhítva

Szeretettel puhítanánk a lényeget,
a nem akaró, s mégis bántó felleget...

Tovább...

Élet-keserű édese

Mily nehezen tékozolnád el,
mikor a padló alól végre felfeszíted,
és rejtett zugából kiemelni merted
azt az élet-keserűt tartalmazó, édes nedvet.

Tovább...

Kihullik alólam az út

Ha felébrednének a múló vágyak,
talán az árnyak is velük találnának
haza hozzám, a régi nehézségek
mégis, mit ismerek, már nem rettent meg.

Tovább...

Kiégett körteemlékek

A végtelenség hajszálán futok,
széthulló gondolatokat kergetek,
mintha összetörtem volna a szavakat,
és elkergettem volna a lényegüket.
Rossz juhásza vagyok már az értelemnek.

Tovább...

3029

Tehetetlen lángok

Holdra, bíborra - bontom a megalkuvást,
a szerethető tüzeket, a gyertyalobogást,
s míg kezemet a lángon áthúzom,
nem perzsel melege sebesre,
mint az az idő, ami itt van,
ahogy felsebzi cserepesre
a maradást...

Tovább...

Szárnyat csatolok egy padra

Üres, üres, üres.
Mintha nem volna kedves,
s haján a fény nem tudna játszani,
üdét és fiatalt mímelni, megveszni.

Tovább...

Esőbontogató

Esőt ha köpne a hajnali égbolt:
párnákat kötne fejemre a Hold,
hogy ma fehéren lássam a szépet,
- kimosni bírná az ég-feketét?

Tovább...

Tegnapágak viharkeze

Elmondom, hogy tegnap még ott voltam,
piros halál ok pettyezte minden akaratom,
ködre kötöttem magam, mint ki esne folyton földre,
csakhogy beleolvadhasson valami élőbe.

Tovább...

Festékfoltok árnyékában

Kihímezném tenyérnyi álmaid,
hogy a színek valóban éljenek,
s mint ki hallja a rétnyi zöldikét,
úgy bontogatom össze, ami szép.

Tovább...

Ablakot nyitnék a kékre

Tán tebenned lélegeznek a reggelek,
füstös városi zajokban elveszek,
mint madárdal a hajnali hangokban,
forgalmak széttörő morajaiban,
úgy nem hallatszik a lélek.

Tovább...

Korhadó memento

Útra dobott hiányaim
hordja el más, mint levelet,
mint a sárból cipőtalpak
formálnak ki lépésjelet.

Tovább...

Látens vállak hordják széjjel másokra a súlyokat

Holdra bontom a szinonimák érthetetlen részeit,
képre festem pontatlanul a kikiáltás perceit.
Lángba húzom minden víznek édes párafellegét,
behajítom a semmibe a mindenség elejét.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ