Kamarás Klára

Kamarás Klára

Született: 1932. december 18.

Népszerűség: 394 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Lepketánc

A szerelem csak lepketánc,
rájöttem régesrégen.
Ezernyi pille éli át
a vadvirágos réten.

Tovább...

Örökség

Anyám gyűlölte az apámat,
mert mást keresett ... s mást talált.
Apám lehet, hogy még szerette,
de bor öntözte bánatát...

Tovább...

A rózsaszín tükör

Ki mondhatja, hogy ismeri magát?
Hiába nézed, kergeted magad,
hamarabb éred el - vagy csak hiszed -
bármelyik bújócskázó társadat...

Tovább...

Szerelem

Csak egymás mellett... Csak kéz a kézbe...
Egy fűzfa lombja? Egy csók reménye!

Tovább...

Pókék

A pókasszonyt megértem,
mért falja fel a pókot:
Hogy ne csináljon többé
más hálókba utódot.

Tovább...

Borongósan

Az életem eltékozoltam:
nem tücsökként, de nem is voltam hangya,
épp csak az idő folyt el... nap a napra.

Tovább...

Karácsony csillaga

"Kis karácsony, nagy karácsony..."
Lesz-e cukor fenyőágon?
Telik-e majd friss kalácsra,
vagy csak kenyérdarabkára?

Tovább...

Anyám mesélt az életéről

Anyám az életét gyakran mesélte,
s mindig az lett a mese vége,
ha mindent újra kezdene,
bizony, több lenne már esze.
Megbánta, amit elhibázott.
Valami másra, szebbre vágyott...

Tovább...

Úgy kellene

Úgy kellene, mint őszi lomb a szélben,
hullani, hullni napfényben pörögve,
bíborban és aranyban tündökölve,
mielőtt eltűnünk a sárban mindörökre...

Tovább...

Fiamnak

Elmúlt a nyár... az ősi tüzek árván
kihunytak. Rég csak hamut hord a szél.
A hajam, látod, kendermagos tőle,
s a szemem alján apró szarkaláb.

Tovább...

Emlékeztető

Kinek apja nem azért állt a sorba,
hogy zsíros állást kapjon, s érmeket,
hanem, mert hitt egy boldogabb világban
az ne tagadja meg az éveket!

Tovább...

Lehet, hogy elfogyott...

Lehet, hogy elfogyott a szó,
kihűlt mondanivaló,
amely petárdaként vitt a mesékbe...
Még néhány karc, néhány fénylő spirál,
egy zuhanás...
és az egésznek vége.

Tovább...

Meddig...?

Fejemben mintha máig is
egy kis kamasz vihogna:
talán nyolcvanas önmagán,
no meg a zsíros bőrruhán,
mit felszedett, míg szaporán...

Tovább...

Ódor György emlékére

Mint őszi ködben számtalan levél,
úgy hull le számolatlanul egy nemzedék.

Tovább...

Egy emlékmű sorsa

Szabadság, hol vagy? Lásd, hiányod érzem.
Dermedt szobrod csak árva kő a téren.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ