Kamarás Klára

Kamarás Klára

Született: 1932. december 18.

Népszerűség: 402 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hajnali töprengés

Ó mennyi láz, tavaszi, nagy remény!
Szívet betöltő, szinte égi fény...
Mindent lehet, mindenhez lesz erő...
Repült a képzelet... meg az idő.

Tovább...

Birkák és kutyák

- Lesz még... lesz még kutyára dér...
minket dús bunda véd, meleg!

Tovább...

Madáretető

Az ablak előtt madáretető.
Nem egy, hanem három. Degeszre
napraforgómag, köles van benne,
s hogy senki ne legyen kizárva,
a hármas ablak párkánya is
kész már a lakomára.

Tovább...

Álmodozók

Amit a sors adott, részben már visszavette.
Nem siratom, és nem gyújtok felette
gyertyát és koszorú sem kell.
Ami maradt, markolom két kezemmel.

Tovább...

Cérnaszál

Egy szállal hozzád férceltem magam,
most lebegek az űrben boldogan.

Tovább...

Lepketánc

A szerelem csak lepketánc,
rájöttem régesrégen.
Ezernyi pille éli át
a vadvirágos réten.

Tovább...

Örökség

Anyám gyűlölte az apámat,
mert mást keresett ... s mást talált.
Apám lehet, hogy még szerette,
de bor öntözte bánatát...

Tovább...

A rózsaszín tükör

Ki mondhatja, hogy ismeri magát?
Hiába nézed, kergeted magad,
hamarabb éred el - vagy csak hiszed -
bármelyik bújócskázó társadat...

Tovább...

Szerelem

Csak egymás mellett... Csak kéz a kézbe...
Egy fűzfa lombja? Egy csók reménye!

Tovább...

Pókék

A pókasszonyt megértem,
mért falja fel a pókot:
Hogy ne csináljon többé
más hálókba utódot.

Tovább...

Borongósan

Az életem eltékozoltam:
nem tücsökként, de nem is voltam hangya,
épp csak az idő folyt el... nap a napra.

Tovább...

Karácsony csillaga

"Kis karácsony, nagy karácsony..."
Lesz-e cukor fenyőágon?
Telik-e majd friss kalácsra,
vagy csak kenyérdarabkára?

Tovább...

Anyám mesélt az életéről

Anyám az életét gyakran mesélte,
s mindig az lett a mese vége,
ha mindent újra kezdene,
bizony, több lenne már esze.
Megbánta, amit elhibázott.
Valami másra, szebbre vágyott...

Tovább...

Úgy kellene

Úgy kellene, mint őszi lomb a szélben,
hullani, hullni napfényben pörögve,
bíborban és aranyban tündökölve,
mielőtt eltűnünk a sárban mindörökre...

Tovább...

Fiamnak

Elmúlt a nyár... az ősi tüzek árván
kihunytak. Rég csak hamut hord a szél.
A hajam, látod, kendermagos tőle,
s a szemem alján apró szarkaláb.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ