Kamarás Klára

Kamarás Klára

Született: 1932. december 18.

Népszerűség: 387 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Pókék

A pókasszonyt megértem,
mért falja fel a pókot:
Hogy ne csináljon többé
más hálókba utódot.

Tovább...

Borongósan

Az életem eltékozoltam:
nem tücsökként, de nem is voltam hangya,
épp csak az idő folyt el... nap a napra.

Tovább...

Karácsony csillaga

"Kis karácsony, nagy karácsony..."
Lesz-e cukor fenyőágon?
Telik-e majd friss kalácsra,
vagy csak kenyérdarabkára?

Tovább...

Anyám mesélt az életéről

Anyám az életét gyakran mesélte,
s mindig az lett a mese vége,
ha mindent újra kezdene,
bizony, több lenne már esze.
Megbánta, amit elhibázott.
Valami másra, szebbre vágyott...

Tovább...

Úgy kellene

Úgy kellene, mint őszi lomb a szélben,
hullani, hullni napfényben pörögve,
bíborban és aranyban tündökölve,
mielőtt eltűnünk a sárban mindörökre...

Tovább...

Fiamnak

Elmúlt a nyár... az ősi tüzek árván
kihunytak. Rég csak hamut hord a szél.
A hajam, látod, kendermagos tőle,
s a szemem alján apró szarkaláb.

Tovább...

Emlékeztető

Kinek apja nem azért állt a sorba,
hogy zsíros állást kapjon, s érmeket,
hanem, mert hitt egy boldogabb világban
az ne tagadja meg az éveket!

Tovább...

Lehet, hogy elfogyott...

Lehet, hogy elfogyott a szó,
kihűlt mondanivaló,
amely petárdaként vitt a mesékbe...
Még néhány karc, néhány fénylő spirál,
egy zuhanás...
és az egésznek vége.

Tovább...

Meddig...?

Fejemben mintha máig is
egy kis kamasz vihogna:
talán nyolcvanas önmagán,
no meg a zsíros bőrruhán,
mit felszedett, míg szaporán...

Tovább...

Ódor György emlékére

Mint őszi ködben számtalan levél,
úgy hull le számolatlanul egy nemzedék.

Tovább...

Egy emlékmű sorsa

Szabadság, hol vagy? Lásd, hiányod érzem.
Dermedt szobrod csak árva kő a téren.

Tovább...

Őszi ködök idején

Szeptember örömét, október aranyát
ki őrzi meg nékem?
Hiszen odakinn már novemberi ködök
suttognak az éjben!

Tovább...

Kavicsvers

Kavics voltam: földre hulltam.
Madár lettél: elrepültél.

Tovább...

Sapphot keresve

Hol az a táj, hol az a szép sziget,
mely boldog, édes álomba merít?
Sapphot keresnéd? Nem találod itt.
Csak könnyek árját, végtelen vizet.

Tovább...

Az aranyszobor szerelme

Repülnék hozzád
nem tudok
aranyba öntött
vágy vagyok...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ