Jószay Magdolna

Jószay Magdolna

Született: 1956. szeptember 12.

Népszerűség: 90 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fagyos álom

Hosszú még a tél,
ritka, mint fehér holló,
ez most valódi...
Rég volt ily metszőn fagyos,
áldott a kandalló most.

Tovább...

Valóm

Nem tudok elvonatkoztatni
attól, mi fizikai lényem,
miből lettünk, mivé válunk,
s közben hányféle sejtelem,
sokféle titok, rejtelem -
mely nem más, mint leküzdendő
elem, vagy talán sorsszerű félelem
él vagy hal-e bennem...

Tovább...

Juthasson jó szó

Amikor csendben roppan a finom hó,
Némán, tisztán, hisz` ural a tél,
Gyönyörű minden, az élet csak porszem,
Az emberi szív szebb létet remél.

Tovább...

Míg hazavárnak

Anyám, idejönni, nálad itthon lenni,
Nincsen jobb hely karácsony ünnepén,
Gyermek vagyok én ugyanúgy, mint bárki,
Akinek - hála érte - édesanyja él...

Tovább...

Angyalhaj

Akkoriban nem voltak zenélő díszek,
Nem volt ezerféle szaloncukor,
Gyakorta csak alma, dió, mogyoró,
Ami fánkat díszítette olykor.

Tovább...

Ember és végzet

A hold fénye rejtelmesen simít át
nehéz szorongástól terhelt arcokon,
sejtelmes az éj, itt-ott sziporkázva
csillannak kis pontok az égbolton.

Tovább...

99

Nyilvántartva

Már annyi helyen nyilvántartanak,
hogy alig hiszem...
pár éve még ennyiféle helyen
nem szerepeltem...

Tovább...

Büszkeség és alázat

Lelkem néha szelíd, mint a galamb,
képzetem a mindent megbocsátás,
de néha előjön a lázadó, szilaj sas,
a harcos büszkeség, s a méltatlansággal...

Tovább...

Fontossági sorrend

Idillikus kép most ez
a végtelen bizalom,
szeretni és szeretve lenni,
kendőzetlen nyugalom...

Tovább...

Álomkastély

Mint egy álom, csillog-villog, cseng és bong,
kacsalábon forog, mint látomás, a kastély,
sziporkázik tornya a cukorsüvegű hegy tetején,
ködbe burkolózik, mint maga a remény...

Tovább...

Tény és elvárások

Valahogy mindig
nekem jutott alázat,
pedig azt mondták,
büszke vagyok.

Tovább...

Október esti anzix

Nézem, ahogy ezen a
hűvös hétvégén
a fahasábok
vöröslő lángok
között ropják táncukat.

Tovább...

Madaras vén Janó

Szegény madárka fél lábon ácsorog,
szárnyaszegett a perc is, nemcsak a madár,
ugrálna boldogan, ám törött a lába,
béklyózza sebe, és nagyon éhes is már...

Tovább...

Csendes időszak

Ősz ez az évszak, semmi kétség,
Százával hullnak a levelek,
Innentől már nemigen lep meg
Reggel, melyen sötétben kelek.

Tovább...

Áldj meg...

Őrizem az álmod, látod, anyám?
Szereted, ha melletted vagyok...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ