Ilona Zagyi Gáborné

Ilona Zagyi Gáborné

Született: 1967. augusztus 5.

Népszerűség: 445 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Végtelen

Magas, szürke fal. Nyirkos és hideg.
Nem értett titok ajtaja nyílik,
megvilágított ismeretlenek.
Feléjük nyúl, békességben bízik.

Tovább...

5451

Sor(s)oló

Elvegyült gének,
nincs manipuláció.
Lélek egy testben.

Tovább...

Téli kép

Virrad... a fény útját keresi... élesen
átüt, szóródik a megtalált réseken,
s ahogy nyitom, felnyög az öreg spaletta.

Tovább...

Pár perc hírek

Nézd! Saját tengerszem.
Egy lavórnyi vízen
úszik egy papírhajó.

Tovább...

Kipróbált dallam...

Illanó percek. Mi történhet...?
Hiányos rész az útmutató,
de formálom, mint egy képregényt
jól-rosszul, s szemezem cseppenként,
mint: dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó...

Tovább...

Várni valamire...

Hiszek a jövőben, így előre nézek,
mégsem esküdözöm, és nem is ígérek.
Hallgatom a csendet, míg áttöri a hang...
imádkozni szólít a géphangú harang.

Tovább...

Gyógyítgatott hit...

Kuszaságban rend. Izzó és hűlt pontok
oltják egymást, miket magamban hordok.
Szívvel, lélekkel kapukat zörgetek,
aggódok, féltek, amíg csak létezek...

Tovább...

6350

Tél díszíti fenyőfámat

Készül rá a téli felleg,
szállingóznak apró pelyhek.
Amit itt látsz, nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.

Tovább...

Otthon

Milyen csendes az éj, békés!
- Ne félj semmitől! - mondanám.
mosolyogsz, drága jó anyám.
Hangos a kapkodó légzés.

Tovább...

Feltöltődés...

Most kéne egy kis önvizsgálat,
de játszadozom, mint egy kisgyerek.
Szeretem az adventi lázat,
a szép, karácsonyi fényeket.

Tovább...

A törött angyal...

Körbeállták a fát, mókás az ötlet...
a karácsonyfatalp egy formás fatönk lett.
A festett díszeik gyerekujjnyomokkal
ezüstszálakon papírangyalokkal.

Tovább...

Karácsony Komlóskán

Most olyan, mint egy megálmodott kép,
de valóság volt... gyerek voltam még.
Annyira emlékszem arra a télre,
a forró, de kérges tenyerére,
ahogy melengette apró kezem
a hosszú úton, s mesélt szüntelen.

Tovább...

Szól egy szaxofon...

Csillagokat rejt a hófelhő az égen,
táncolnak szökött pihék a lámpafényben.
Üres a tér, már szinte kihaltnak látszik,
valahol egy zugban utcazenész játszik.
Szomorkás dallam, valami sanzon-féle...
édes-bús hang... s a kalapban néhány érme.

Tovább...

Átmesélt

Kell-e emlékeznem könnyes éjszakákra,
a félelemre, a boldogtalanságra?
A tegnapra nyíló ajtó félig csukott...
néha még átlépek rajta, visszajutok.
Múlt... mint fekete doboz, benne áldás, átok,
a hiányzó részek, s meg nem fejtett álmok.

Tovább...

Szívörvény

Egy kicsit valaki... egy kicsit senki.
Egy részem valami, egy részem semmi.
Túlhajszolt világban árnyak és fények,
évekig tanultam, hogyan ne éljek.
Be és kilégzés. Mit kell jóvátenni?
Hány csepp a könnytenger...? Tudom, hogy mennyi.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ