I. P. Steve

I. P. Steve

Született: 1950. augusztus 17.

Népszerűség: 94 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Borúra derű

A pihe-puha paplanfelhők mögött
a felkelő Nap szemébe könny szökött,
fodros szélű párnák itt-ott libegnek,
majd híznak hatalmassá, fellegeknek.
Szomorú az ég esőt váró képe,
de szivárvány lesz a díszítő éke.

Tovább...

Csupa kérdés

Mi csillog a szép szemedben,
mikor súgom, hogy szeretlek?
Mi ver hevesen szívedben,
mikor magamhoz ölellek?

Tovább...

Szeress a jelenben!

Szerelmes szívemmel néha arra vágyom,
hogy az érzelmem is viszonzást találjon.

Tovább...

Fohász, már odaát

A furulya keserű hangja tovább száll,
a dala, a komor és néma gitár már.

Tovább...

2340

Kósza álmok

Vitte tova a rohanás,
hiszen mindig a holnap várt,
nem volt idő élni álmot,
eltévedt így mind, s elszállott.

Tovább...

Neked is

Te vagy a barát, ki kezed nyújtod,
mikor összetörten földre hullok,
amikor megbántódva elbújok,
felállni segítségeddel tudok.

Tovább...

Patak partján

Eldobott múlt csobbanása tört meg egy képet,
rajzolta karikának a végtelenséget,
apróka buborékok úsztak szerteszéjjel,
majd semmivé váltak a könnyek tengerében.

Tovább...

Valahol megpihenve

Előttünk mentek, s nem tudjuk merre,
lépteik nyoma örökre veszve.
Könnyek mosták le a múlt képeit,
fényezték még szebbé emlékeit.
A fájdalomnak néha vége nincs.

Tovább...

Október akkor

Csupán hat évesen
egy vidéki életben,
a világról mit sem tudtam.
Esténként már korán aludtam
a petróleumlámpát elfújva.

Tovább...

Nincs feledés

A valahol elveszett tegnapok hangja sír,
keserű dallama a régmúltba visszahív.
Üres az álmatlan éj minden kongó perce,
szürkeség lepi, mint ahogy hamu és pernye,
kialudt tűz után fedi a parázs fészkét,
míg el nem üszkösíti fekete emlékét.

Tovább...

2438

A csend virágzása

Egyszer lesz majd nesztelen mosolyszüret,
a megértés hoz új hajtást és rügyet,
s a békesség bimbója is nyílni fog.

Tovább...

Térben ténfergés

Üres tér a csillagok közt
magával tölti a holt kört.
A távoli indulópont
egyre kisebb, mint egykor volt,
majd eltűnik, ahogy a hó,
mikor a hőtől olvadó.

Tovább...

1817

Reggelbe érés

Puha kezed érinti a tovakúszó álmodat,
s érzed, az ébredéstől nem lettél más, mint áldozat.

Tovább...

1716

Volt vágy

A kert végében, ágak között a Hold
apró felhőkből kicsiny fészket rakott,
vásott árnyak reccsentek földre esve,
vagy gallyak, mit nappal tört le egy gerle.

Tovább...

2223

Örökké

Áldott perc legyen,
hisz ölel kezem!

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ