Hegedűs Attila

Hegedűs Attila

Született: 1977. március 18.

Népszerűség: 33 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Érte élni

Nézem a szemben lévő falat. Tekintetem üres.
Ezernyi gondolat oltja ki szüntelen egymást.
Kérdésekre kérdések a válaszok.
Mi lesz a múlt? Hol van a jelen? Mi volt a jövő?
Kérdések, melyre a válaszok már itt vannak,
Hallom, látom, elfogadom, de dönteni nehéz.

Tovább...

Lopott csók

Lassan kezd elapadni a patak,
Fölötte a híd is megrogyott már,
Kis lagúnákba gyűlnek a halak,
Az omladozó meder is régen kopár.

Tovább...

Repülés

Fekete ablakon nézem az éjszakai eget,
Sötét madarak vágják az újhold tükrén a jeget.
A rajta ütött lyukon a lelkem látom
Egy sosem volt világban álomszárnyon.

Tovább...

Sötétben

Mint vad farkas a gidát,
Úgy tépi szét a gondolat a kezet.
Két barát, ki egymásért kiált,
Most haragjuk jóhoz nem vezet.

Tovább...

Semmi világ

Ülök egy szobában, nincs hova mennem.
Hatalmas hiány tátong most bennem.
Ezernyi érzés marcangol belül.
De a lábam mellett már senki sem ül.

Tovább...

Ébredj...!

Színevesztett világban fekete-fehér emberek.
A Nap már nincs az égen, a Hold is csak szendereg.
Ezernyi csillagból csak egy van már az égen.
Annak is fénye kihunyt réges-régen.

Tovább...

Kifeszített vászon

Paletta egy megkopott széken,
Egy csíkos szófán fedetlen szégyen,
A modell nő testén néhol selyemlepel,
Benne egy érzés, melyet nehezen feledhet el.

Tovább...

Vihar a tanyán

Haragos színekben pompázik az ég,
Bujkál már a nap, hunyja le szemét,
Szél lesz holnap, - mondja a régi nép,
S puha párnára lehajtja fejét.

Tovább...

Rózsahegyi kalandok

Elindultunk egy kis csapattal
Fejünkben küzdve a gondolattal,
Hogy birkózunk meg esővel, s patakkal.

Tovább...

Ki vagyok én?

Lehetek napfény, mely megvilágít,
De lehetek mögötted az árnyék.
Lehetek lovas, ki harcban tör előre,
De lehetek a vad ló, mely szabadon vágtat fel a dombtetőre.

Tovább...

Reggeli képek

Kelő napnak lágy nyelve nyalja a csillogó párát az ablakon.
Még az óra sem zenél, halkan álmodik az asztalon.
A lépcsőn friss kávé illata oson fel, s bújik át az ajtó alatt.
A földön lévő nadrág magába fordulva búsul, hogy ott maradt.

Tovább...

A holdról a mélybe ugrani

Állok. Nézem azt a magam előtt lévő képet,
Amiről azt képzelem, hogy az maga az élet.
Várok. Talán arra, hogy változzon valami,
Arra, hogy a saját üvöltésem már ne akarjam hallani.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ