Hegedűs Attila

Hegedűs Attila

Született: 1977. március 18.

Népszerűség: 35 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hegyre fel a Negoiu-ra

egy újabb kirándulás képei

Óhazában buszról szállva,
Elindulva hegyre fel.
Menedékház a hegytetőn,
De nem lesz ez a kedvenc hely.

Tovább...

Elveszve szemedben

Fehéren csillan meg a tó vizén a napnak tört fénye,
Mint a szerelem csillaga, ha belenézek szemed tükrébe.

Tovább...

Az eső csak esik

Egyre mélyülő nyomok a sárban.
Az eső csak esik, és nem jön a kikelet.
Az ég borús, lassan veszítem el a hitemet,
Mint az öreg tölgy a lápos mocsárban.

Tovább...

Álmodni

Álmodni egy embert, egy társat.
Elképzelni, hogy egyszer előttem állhat.
Megszólít, odahív magához.
Vállam hozzáér vállához.

Tovább...

Két lap között

Két lap közzé szorított szónak érzem magam.
A betűk ott sorakoznak,
De csak én tudom, mi van odaírva.
Nem lát senki, nem tudnak rólam.

Tovább...

Érte élni

Nézem a szemben lévő falat. Tekintetem üres.
Ezernyi gondolat oltja ki szüntelen egymást.
Kérdésekre kérdések a válaszok.
Mi lesz a múlt? Hol van a jelen? Mi volt a jövő?
Kérdések, melyre a válaszok már itt vannak,
Hallom, látom, elfogadom, de dönteni nehéz.

Tovább...

Lopott csók

Lassan kezd elapadni a patak,
Fölötte a híd is megrogyott már,
Kis lagúnákba gyűlnek a halak,
Az omladozó meder is régen kopár.

Tovább...

Repülés

Fekete ablakon nézem az éjszakai eget,
Sötét madarak vágják az újhold tükrén a jeget.
A rajta ütött lyukon a lelkem látom
Egy sosem volt világban álomszárnyon.

Tovább...

Sötétben

Mint vad farkas a gidát,
Úgy tépi szét a gondolat a kezet.
Két barát, ki egymásért kiált,
Most haragjuk jóhoz nem vezet.

Tovább...

Semmi világ

Ülök egy szobában, nincs hova mennem.
Hatalmas hiány tátong most bennem.
Ezernyi érzés marcangol belül.
De a lábam mellett már senki sem ül.

Tovább...

Ébredj...!

Színevesztett világban fekete-fehér emberek.
A Nap már nincs az égen, a Hold is csak szendereg.
Ezernyi csillagból csak egy van már az égen.
Annak is fénye kihunyt réges-régen.

Tovább...

Kifeszített vászon

Paletta egy megkopott széken,
Egy csíkos szófán fedetlen szégyen,
A modell nő testén néhol selyemlepel,
Benne egy érzés, melyet nehezen feledhet el.

Tovább...

Vihar a tanyán

Haragos színekben pompázik az ég,
Bujkál már a nap, hunyja le szemét,
Szél lesz holnap, - mondja a régi nép,
S puha párnára lehajtja fejét.

Tovább...

Rózsahegyi kalandok

Elindultunk egy kis csapattal
Fejünkben küzdve a gondolattal,
Hogy birkózunk meg esővel, s patakkal.

Tovább...

Ki vagyok én?

Lehetek napfény, mely megvilágít,
De lehetek mögötted az árnyék.
Lehetek lovas, ki harcban tör előre,
De lehetek a vad ló, mely szabadon vágtat fel a dombtetőre.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ