Hanisné Lecsek Ilona

Hanisné Lecsek Ilona

Született: 1966. szeptember 18.

Népszerűség: 63 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fehér hajnal

Az éj meghitt leplén pír lett a tinta,
férfi izzó lángját bódultan itta.
Szunnyadó parazsát szította újra,
új szenvedélyben tündökölt az útja.

Tovább...

Búcsúzás

Utad a szenvedés kövein vezetett,
akartad az életet, de nem lehetett,
megfáradt lelked feladta a küzdelmet,
nem bírta a kínt, mit a sors rád méretett.

Tovább...

Vicces támadás

Tavasztündér megérkezik,
a természet ébredezik,
a Napocska szépen kacsingat,
fatuskón egy cicát ringat.

Tovább...

Télapó kalandja

Ropog a friss hó lába alatt,
piros ruhájában nagydarab.
A szeme huncutul mosolyog,
jé, az ablakokon bekopog.

Tovább...

Fehér öröm

Havas a táj,
siklik a szán,
csilingelő hang,
csengő és harang.

Tovább...

Hópelyhek tánca

Szállingózó kis hópelyhek
vidáman táncot lejtenek,
ide-oda forgolódnak,
egymással így játszadoznak.

Tovább...

Lelkünk hangja

Őszi hidegben a könnyek hullnak,
siratják sebtében a szép múltat,
jelen karja szorítja lelkemet,
a létben lezárult egy fejezet.

Tovább...

A kis őzike

Setesuta őzike
betévedt a kertünkbe,
árvácskákat szaglászta,
a fa kérgét megrágta.

Tovább...

Emlékezés

A temető csendjében lépkedek,
gondolatban veled beszélgetek.
Millió virág virít sírokon,
fájdalom rózsája az arcokon.

Tovább...

A sün és a kosár

Az udvar hátsó részénél,
az öreg tölgyfa tövénél
felejtettem kosaramat,
abba gyűjtöttem magvakat.

Tovább...

Mindenszentek

A város elhalkuló zaja csapódik az aszfalt rideg valóságához.
Ködlepelbe burkolódzó gondolatok szaladgálnak az ember gyászához.
A sors kegyetlen identitásának játékán magányosan zsörtölődve,
halk lépéssel haladok előre, az idő csoszogásával nem törődve.

Tovább...

Szeretet virága

Vannak pillanatok, mikor lelkem visszatekint a múltba,
körülöttem megszűnik a mai valóság cifra útja.
Mint időutazó lélek újra s újra mindent átélek,
magam előtt látom és hallom, ahogy szól a varázsének.

Tovább...

Halvány mosoly...

Becsaptak és elhagytak az álmok,
terád most már hiába is várok,
te voltál a fény az éjszakában,
nappalomban nap a csillogásban.

Tovább...

Elvesztem

Ölelő karod felmelegíti testem,
Lágyan elringatja a szerelmes lelkem,
Elvarázsoltál engem, és így elvesztem,
Lenyugvó nap pírját a kék égre festem,
Láthatod, érzéseimet már nem rejtem,
Ez volt az álmom és vágyam, hogy megleljem.

Tovább...

Szerelem mécses...

Meggyújtottad a szunnyadó mécsest,
csodás lángja hajladozott szépen,
mellyel buja táncra csábítottad,
izzó tűznyelvét így tanítottad.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ