Haffner Zoltán

Született: 1986. július 24.

Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mikor sírsz

Fény csillan a szemed sarkán, majd szép lassan lecsorog.
Könnycsepp gördül belőle, mint füst száll le, úgy gomolyog.
Egy érzelem, mi kinyilvánul, elhagyva a szemedet.
Patak, ami arcodon át elmossa a sebeket.

Tovább...

Az idő

Még emlékszem az évre, mikor számításba vettek.
Már előtte is léteztem, de láthatóvá tettek.
Én voltam és leszek, aki minden helyen ott van.
Szívem minden percben hatvanszor feldobban.

Tovább...

Eltűnt igazság

Sötét helyeket bejárva kerestem.
Hiába kutattam, soha rá nem leltem.
Becsukva szememet, a világot bejártam.
Ezer év kevés, hogy egyszer megtaláljam.

Tovább...

Csak egy, a sok közül!

Te az álom, én a látomás, két különböző állomás.
Egy nagy világban ahol bizony nézni kell, de látni más!
Egy vagyok a sok közül, de te vagy csak az egyetlen,
Aki minden léptem kíséri, és ott van mindig mellettem.

Tovább...

Csak egy perc!

Ha csak egy percet kaphatnék, hogy elmondhassam, ó, mire lenne elég?!
Mit tudnál meg abból, szívem mért szeretett beléd?!

Tovább...

Ha meghalnék!

Ha meghalok, az azért lesz, mert nem vagy itt velem!
Nem alszol mellettem, és nem fogod két kezem.
Ha meghalok, azt tudnod kell, hogy mindig érted éltem!
Az elvesztésednél jobban én semmitől sem féltem.

Tovább...

Egy bűnös naplója

Rég láttam a napot, ami egykor nekem ragyogott.
Rég láttam, mert rosszat tettem, s emiatt egy rab vagyok.
Bezárva egy börtönbe, mit magas falak védenek.
Itt vannak mind azok, kik a világ ellen vétenek.

Tovább...

Öntudat

Tisztán látsz, vagy zavar a félhomály?
Látni, mit más nem, hatalmas adomány.
Jól hallasz vagy netán süketek füleid?
Hallani fontos, hogy meghalld a bűneid!
Beszélsz vagy csak némán tátogsz?
A szó egy fegyver, mit másokra ráfogsz!

Tovább...

Világrontók nyelvtörője

Kegyetlen lett e hely, mely szeretetre termett.
Ehhez elmebeteg emberek cselekedete kellett.
Egyszer elkezdte egy ember eme kegyetlen tervet.
Ezrek serege engedelmesen vele ment, mert kellett.

Tovább...

Értéktelen életek

A sárba tiport emlékek, mik a földre borulnak,
Úgy siratják sorsukat, mint katonák a múltat!
Ezer éve tartó harc, mit sorstalanok vívnak,
Életükért küzdenek, és végül porba hullnak!

Tovább...

57

Utoljára még

Búcsúzom, magam mögött hagyom végleg!
Mi szívemnek kedves volt, már idegenné lett.
Holnap reggel elmegyek, s vele megy egy lélek!
Becsukom az ajtót, és így véget ér egy élet!

Tovább...

Veled

Szemedbe nézni, amikor elalszol.
Pihenő testedet ölelni századszor.
Hallani lélegzeted nyugtató hangját.
Odabújni hosszan éjjelente hozzád.

Tovább...

Újra egyedül

Nem jő álom tágra nyílt szememre, a gondolatok magukba zárnak.
Árnyjáték vetül a szobámnak falára, a faágak násztáncot járnak.
Süvít a szél az ablakom alatt, a redőnyön, mint egy hárfán játszik.
Szalad sebesen a lamellák között, gyorsnak és szabadnak látszik.

Tovább...

Egyedül

Csendben ülve a szobámban hallgatok, nyugtat a hangtalan éjjel.
Behunyom szemem, így messzire juthatok, csak a magány tép széjjel.
Libben a függöny a nyári széllel, simogat lágyan és kedvesen.
Életét mesélő tücsöknek éneke simítja fülemet lassan, csendesen.

Tovább...

1116

Széteső világ

Eltérő hitek, így többféle világ.
Megannyi kérdés, és féktelen viták.
Temérdek háború, szólnak a fegyverek.
Kérdezem magunktól, mi bajunk, emberek?

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ