Gehl Gábor

Gehl Gábor

Született: 1942. február 7.

Népszerűség: 71 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Reggel

Még csak nem is pirkad,
a kakasok kiabálnak.
Mit látnak, mit várnak,
ki tudja, mióta
üzengetnek így a mának,
kakas izgalommal,
kakas öntudattal,
nem is tűnnek izgágának...

Tovább...

A nővérem elment

Elmentél, elballagtál szépen, csendben,
kisurrantál, még a függöny se lebben,
súlyod oly pihe semmiség, hófehér
kezed megpihent, nem futott benne vér.

Tovább...

2533

A mindenség apró szegletén

Ami nem létezik, elképzelem,
belőlem épül a világ újra,
mindent átfog az ember-értelem,
általa lesz a semminek súlya.

Tovább...

Kissé tanácstalan

Mikor a jóság nagyon megfogyott,
az emberszív is majdnem megfagyott.

Tovább...

2629

A rózsa hulló szirma

Tüskéje mögé a rózsa fejét
hűvösen húzza be, félve szorong,
túl fényes, vakító a napkorong,
rablókat csábít a pompás fejék.

Tovább...

Csendben

Csendben vagyok, hallgatom magam,
már az időt sem tartom számon,
szorongásom múlik, és nyugtalan
árnyék sem rezdül szempillámon.

Tovább...

Kelj fel Európa!

Sok régi kincsét mélyre ásta,
hitét is már feledni látszik,
Európa öreg és fázik,
s nem vágyik újabb messiásra.

Tovább...

A borostyán

Borostyánba zárt idő,
ne is reméld, hogy széttörik
a tér-rács lakat.
A tenger kiveti őt,
meglelheted a fövenyen,
de nem fejtheted meg, mit üzen.

Tovább...

2023

Ősz végén

Széltől borzolt szürke ágak,
itt-ott fonnyadt nyári levél,
nem siet, még maradnának,
elmúlásról egy se beszél.

Tovább...

Ünnepi képeslap

Lehet, hogy örömre gyakran nincs okunk,
oly ritka vendég arcunkon a mosoly,
és türelmünkből is bizony kifogyunk,
lelkünk hétköznapok rácsa közt fogoly.

Tovább...

Vándorének

Amióta - nagyon rég volt,
hajnaltól estéig tartott,
néha szeles, szürke égbolt
alatt porfelhő kavargott,
vagy sötétkék univerzum
birkózott a szökő fénnyel,
észrevenné kicsi voltunk,
mélyében értelmet kémel...

Tovább...

Advent

Ragyog, ragyog, ünnepre vár a város,
édes illatok hívogatva szállnak,
hírnökei az éjszakai bálnak,
nyüzsög a korzó, ma senki sem álmos,
forralt bor hevít, mézes sütemények
kínálják magukat, sok kis ajándék
kacagó lelkű gazdára talál még.

Tovább...

Meghitt pillanat

Virág szirmán billeg a fény -
csupa öröm, csupa remény,
a sárga, a kék, a fehér,
a csintalan, kicsi, ledér.

Tovább...

Tiszaparton

Még sok a zöld, de már a fák
elhullajtják a lombruhát,
ki-kilátszik szürke karjuk,
megülnek rajtuk a varjak.

Tovább...

Mit is szóljak

Mit is szóljak, annyi itt a szó már,
az egyik szép, bölcs, a másik szamár,
az enyém talán kecskemekegés,
a sokaság közt csendben elenyész.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ