Gehl Gábor

Gehl Gábor

Született: 1942. február 7.

Népszerűség: 58 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csendben

Csendben vagyok, hallgatom magam,
már az időt sem tartom számon,
szorongásom múlik, és nyugtalan
árnyék sem rezdül szempillámon.

Tovább...

Kelj fel Európa!

Sok régi kincsét mélyre ásta,
hitét is már feledni látszik,
Európa öreg és fázik,
s nem vágyik újabb messiásra.

Tovább...

A borostyán

Borostyánba zárt idő,
ne is reméld, hogy széttörik
a tér-rács lakat.
A tenger kiveti őt,
meglelheted a fövenyen,
de nem fejtheted meg, mit üzen.

Tovább...

2023

Ősz végén

Széltől borzolt szürke ágak,
itt-ott fonnyadt nyári levél,
nem siet, még maradnának,
elmúlásról egy se beszél.

Tovább...

Ünnepi képeslap

Lehet, hogy örömre gyakran nincs okunk,
oly ritka vendég arcunkon a mosoly,
és türelmünkből is bizony kifogyunk,
lelkünk hétköznapok rácsa közt fogoly.

Tovább...

Vándorének

Amióta - nagyon rég volt,
hajnaltól estéig tartott,
néha szeles, szürke égbolt
alatt porfelhő kavargott,
vagy sötétkék univerzum
birkózott a szökő fénnyel,
észrevenné kicsi voltunk,
mélyében értelmet kémel...

Tovább...

Advent

Ragyog, ragyog, ünnepre vár a város,
édes illatok hívogatva szállnak,
hírnökei az éjszakai bálnak,
nyüzsög a korzó, ma senki sem álmos,
forralt bor hevít, mézes sütemények
kínálják magukat, sok kis ajándék
kacagó lelkű gazdára talál még.

Tovább...

Meghitt pillanat

Virág szirmán billeg a fény -
csupa öröm, csupa remény,
a sárga, a kék, a fehér,
a csintalan, kicsi, ledér.

Tovább...

Tiszaparton

Még sok a zöld, de már a fák
elhullajtják a lombruhát,
ki-kilátszik szürke karjuk,
megülnek rajtuk a varjak.

Tovább...

Mit is szóljak

Mit is szóljak, annyi itt a szó már,
az egyik szép, bölcs, a másik szamár,
az enyém talán kecskemekegés,
a sokaság közt csendben elenyész.

Tovább...

Magyar fohász

Segíts, Anyám, nincsen csillag az égen,
eltévedek a fekete sötétben,
nincsen ösvény, nincsen széles országút,
fáradt vándor nem tudhatja, hová jut,
idegenbe vagy hazai tájakra,
tapogat csak, melyik irányt válassza.

Tovább...

Tasakos leves

Ettél már csípős, tasakos levest?
Szegény anyám nem tudom, mit mondana,
vagy mindig mosolygós Zsófi mama,
talán hogy ilyet ő még nem evett;
maradna a rántott levesénél,
pirítóssal - bármit is mesélnél -
marad járt úton járatlan helyett.

Tovább...

1313

Csapdába ejtem a fényt

A gerlék ilyenkor némák, fáznak,
errefelé csak túlélni lehet
az életet megdermesztő telet,
lecsupaszodnak a lombos ágak,
elbújik, aki elbújni képes,
mikor süvítő, rossz hírű, rémes
szelek kivont karddal nyargalásznak.

Tovább...

Bizony, fáj!

Nem is az fáj, hogy nincs egyetértés,
néha kell egy kis jó verekedés,
attól még teljes a szeretet és
barátság, de a gyűlölet, sértés,
gyilkos indulat, háború pokla,
szenvedést hoz az ártatlanokra,
hogyan lesz ebből nemzeti érzés.

Tovább...

57

Őszi didergő

Didergős az idő, szél járja,
elillant tőlünk a kegyes,
napfényes nyári meleg,
tölgyerdőből pálmafás tájra
szürkül a tarka paletta,
aranyát már mind eladta
a tékozló, s most ott áll fázva,
könnyű ruhában, védtelen...

Tovább...

118
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ