|
Kategóriák
|
Gajdó Zoltán versei(Adatlap)
|  | | |
Jótanácsok Élvezd ki a pillanatot,
De az életedet úgy éljed,
Hogy ne feküdje meg a gyomrodat,
Ha eszedbe jutnak az emlékek.
Így éld a pillanatot!
| | |
| | | |
| | Irigylem azokat... Irigylem azokat,
Akik kiírják magukból a fájdalmat
Versekkel. De bennem ottmarad.
| | |
| | | |
A pokol valója A pokolban nincs öröm, csak bánat,
S beteljesületlen vágyak.
Ott lenn nincsenek veled barátok,
Csakis magányosan kiáltók.
| | |
| | | |
Nem a távolság választ el tőled… Nem a távolság választ el tőled,
S nem az, hogy másokkal vagyok,
Hanem az egymással töltött idő idegenített úgy el,
Az együtt elrontott pillanatok.
| | |
| | | |
Várj idő! Nem válaszol, csak rohan...
Érzem a napok múlását.
Ma még kihajt a virág, de holnap elrohad.
Én meg csak rohanok azután, ki meg nem vár rám.
| | |
| | | |
Szeretem a ködöt... A ködön túlról azért zajokat hallok,
Eljutnak a fülemig bizonyos hangok,
Majd eltűnnek, és én sétálok egyedül tovább,
Csak én magam vagyok itt – egy külön világ.
| | |
| | | |
Emlékképek nagyapámról... Az árnyak harca...
Ahogy a nap és az árnyék küzdött,
Az utolsó tavasz,
Mit ő az unokájával töltött...
| | |
| | | |
Minden este meghalok Minden este meghalok, mikor hazamegyek,
Mert nem azzal élek együtt, akit én szeretek.
Minden este felveszem a vasálarcomat,
S fájdalmamat elrejtem, hogy ne láthassd te azt!
| | |
| | | |
Kismadár Kismadár mondd, miért akarsz repülni?
Miért nem jó neked a ketrecben?
Miért akarod a drótot elharapni,
Mikor jól tudod, hogy ez lehetetlen?
| | |
| | | |
A rétemen csak egy virág volt... A rétemen csak egy virág volt…
Egy, és nekem Ő virágzott.
Mikor látott, kinyílt szirma,
S bódítóan árasztotta
Illatát rám.
| | |
| | | |
II. világháborús álom A fiú kezébe vette a trombitáját – utoljára.
Bensőjében érezte, hogy nem látja többé.
A partizánok köréje csoportosultak,
De ő nem látott mást, csak a lány kék szemét.
| | |
| | | |
Pusztító Féltékenység Te pusztító, ártó,
Szeretetnek magadat álcázó
Önző emberi érzés:
| | |
| | | |
Engedj, mennem kell Engedj, mennem kell…
Nem haragszom Rád.
De ha most nem megyek…
– Marcangol az önvád –
Valami húz, von, siettet valahova.
A szívem menni kész – hív az éjszaka…
| | |
| | | |
Unom a hétköznapokat Unom
A hétköznapokat,
A hazugságokat,
Az önzőségeket,
A képmutatásokat.
| | |
| | | |
Hiány Már tudom, mit jelent ez: Hiány.
Azt jelenti, hogy nem vagy itt.
Bár lehet, hogy ez nekem kijár.
Hát jöjj Sors, s rúgj belém megint!
| | |
| | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Kedvenc
Idő
Előző oldal
Kövess minket