Furman István

Született: 1976. március 9.

Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ajkad íze

Furcsa köd ereszkedik a
megfagyott, téli tájra,
mint forrásban lévő, fehér harmat mozgása.
Eltakar, ellep szinte mindent,
én mégis látom az utamat,
melyen haladva nálad lelem meg
igaz otthonomat.

Tovább...

Aggastyán világ

Ősz fejünket kezünkbe temetve, mégis
mosoly ül érett arcunkon.
Az elmúlt éveket szívünkbe zárva
hagyjuk, hogy bennük utazzon.
Az időnk lepergett, megöregedtünk,
álmainkban kisgyermekként ébredünk.

Tovább...

Érzéki évszakok

Savanyú szellő járja körbe
a didergő fák színes árnyékát.
Már a melegség a távolba emelkedve
elhagyta a megszáradt határt.
A reggeli zúzmara olykor könnycseppként ereszkedik
a hideg föld peremére, benne van a nyár búcsúzó zengése.

Tovább...

Mindenszentek

Ők már alszanak - két szemük világa,
Pihenve mormolják az igaz álmot.
Lassan elnyúlva roppan a csönd alattuk;
A föld súlya eltakarja szemfedelük.

Tovább...

Fogadd el

Ne akkor bocsáss meg, mikor már nem leszek,
Ne akkor szeress, mikor már nem lehet.

Tovább...

Köszönöm az életnek

Láttam szemedben a mély szomorúságot,
mikor szülőházad küszöbét átlépve
visszapillantottál
a boldog gyermekkor emlékére.
Kezedet lágyan megfogtam,
közben halkan suttogtam:
gyerünk tovább.

Tovább...

Hópihe

Halvány hold fény járja körbe apám hatalmas körvonalát,
napsugár ragyog anyám hullámzó, csillogó haján.
Egymást átölelve csavarodtak a távolba tova,
a pillanat elszórt szikrája születésem otthona.

Tovább...

Kevésbé szeretni?

Vajon hiányzok aranyló kedvesemnek?
Megdobog-e szíve, hogy nem vagyok közelében?
Érzi-e a távolból is, mennyire mélyen szeretem.
Oly sok minden kavarog legbelül bennem.

Tovább...

Utolsó Út

Nem kopog.
Halkan, könnyedén lép felénk.
Nem sír, nem könnyez,
de még csak nem is fél.
Jön, és minden megváltozik.
A tervek omlanak, s már nem is tudod,
lesz-e még holnap.

Tovább...

Hideg érzés

Minden nap reménytelve hazavárlak,
megérkezel, de arcodra van írva a szomorú bánat.
Mert szívedet nem hoztad, testedbe zárva
ott hagytad valahol a száraz külvilágba.
Nincs remény, nincs hit, nincs vágy, mely benned irántam égne,
így múlik el e napom is, hiába szeretlek Téged.

Tovább...

Hogy mondjam...

Az érzelmek tengerén csapkodom,
kezeim nyújtom, de nem érlek el,
süllyedek, a mélység vonz lefelé,
érthetetlen dolog: távolodom.

Tovább...

Ilyen vagyok én

Az emberek fáradhatatlanok.
Megtörnének - én az imámmal elvagyok.
Próbálkoznak, csűrnek-csavarnak,
hajtanak, vallatnak, békén nem hagynak.

Tovább...

Kérlek, bocsáss meg!

Zöldellő, dús fűszálak bólingatnak mellettem,
a rét fölött hatalmas, néma csend uralkodik.
Az égbolt tetején fehér felhők tovaröppennek,
nincs visszaút, nincs, ami megállíthatná őket.

Tovább...

Százszor elmondom

Sebes folyók, vad vizek, gyűjtsétek erőtöket!
Hatalmas szelek szárnyi, mind egyesüljetek!
Homokviharként tombol bennem az érzelem,
hogy magamhoz húzva megöleljem.

Tovább...

Féltelek

Fogom kezed,
közben elmerengve figyelek.
Látom,
tisztán látom, szíved dobbanásait.
A lecsurgó könnycsepp
hamar elillan forró testeden.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ