Fövényi Sándor

Született: 1961. február 26.

Népszerűség: 177 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vándorok virága

mondd, kedves, mi legyen,
ha az ember egyszerűen megunta az életét,
nincs mit felvegyen, a kabát rég` zaciba,
és ez az örökös készenlét,
hogy indulni kell bárhova,
legyen az kötél, borotva, esetleg gyógyszerek,
és az agyban dob pereg, mikor
feltántorog rettegésből tákolt magánvérpadára.

Tovább...

Aludj kedves

Aludj, kedvesem, aludj el, most a világba,
átível búcsúzni szerelmünk tízlevelű ága,
első édes homlokodtól, hajadtól sugaras,
második szemedtől smaragd tüzű garas,
harmadik lobogtatja tűzforró tenyeremet,
a negyedik dajkálja márvány könnyeidet,
ötödik csengettyűkkel, kövekkel ékesen,
verdes a hatodik, száguld szélsebesen...

Tovább...

Virágok Valentin Valerianna

Magányosan ülök a parton egy padon,
belep ez a kedd rózsaszín vastagon.
Még hideg jégtáblák úsznak a vízen,
de megolvasztja őket forrócska szívem.

Tovább...

Külvárosi nyár

pincehideg dinnyét majszoló gyerek,
nyúlós aszfaltba ragadt cipő,
jobb időket megélt úrinő kezében cekkerek,
bennük bor és vécéöblítő.

Tovább...

Meddőség

Napok óta nem csinálok semmit,
csak fekszem az ágyban
a meddőség rángógörcsei között,
hajótöröttként néhány szóba kapaszkodom,
homlokomon verejtékes áramlatok,
sós íz számban, fuldoklom,
a párnára riadtan vörös szárazföldet köpök.

Tovább...

Akkor is, ha nincs

fekszem az ágyon, agyonnyom a plafon,
mellkasom a szív szaggatja,
ha ez élet, akkor abbahagyom,
peregnek a percek, múlnak az órák,
az elmúlás tart főpróbát,
nyár nélkül jött az ősz, eső szemez.

Tovább...

Hogy mondjam el

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint gyümölcsön a pír,
szád lágy íve boromban mámoros zamat.
Dobbanások, amitől lüktet a szív,
álmodó csend, ha torkomra forrnak a szavak.

Tovább...

Borotvaszélben

Uram, úgy elhevernék réteden,
mert sikolyra fent kés az életem,
elég a stigma, nincs hely a bal karon,
ujjam végigszalad a sok varraton,
- száz halálom fakó fogsorán -
s borzol buta dallamot e vére-buggyant zongorán.

Tovább...

Míg vagyok, míg vagy, míg vagyunk

Régóta rab vagyok,
ketrecem magam előtt tolva ballagok,
mert minden délben pár perc séta jár,
csak akkor, ha itt a nyár,
hogy a Nap rongyosra tépje vállam.

Tovább...

Várakozás

Lassan fakulnak a karácsonyi fények,
a Kisjézus ma már négynapos,
a konyhában mosatlan edények,
újra menetrend szerint jár a villamos.

Tovább...

Szentestére

én ma este a szívem díszítem fel,
sok tarka cukormadárral aggatom tele,
tudom, az egyik majd lágyan énekel,
íme, az ember, kinek mégis van Istene.

Tovább...

Ma még karácsony

ma mintha szebbek lennének a zegzugos utcák,
és a Halleron meleg teát osztogat az est,
a félhomály egy ablakhoz szorítja homlokát,
halkan bekopog, hogy boldog karácsonyt, Budapest.

Tovább...

A címzett elköltözött

Hol lehet az Isten? Nem tudom.
Két levelem jött vissza bontatlanul tőle.
A ráckevei úton adtam fel őket:
szétlökdösve a felhőket
becsúsztattam a megnyíló résbe,
szakadó karácsonyi hóesésben
hatvannyolc rohadt telén.

Tovább...

Tetszhaláltánc ballada

Ül a vezér díszes pajzsán
gőgösen, előtte népe,
barom bambul így el borján,
kit kitolt a satnya méhe.

Tovább...

Nagy-körúti hajnal

az égen még mélyfekete kéreg,
parazsat taposó, első villamos
tekergő hasában szeplőfények,
és légyszaros lámpák döngicsélnek,
ébresztgetve néhány másnapos melóst.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ