Ferenczi Jozsi

Született: 1998. március 11.

Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Legyek a nem létező

Akarom, hogy ne legyek fontos,
inkább egy bohóc, mely bolondos,
akarom, hogy ne emlékezzenek rám,
létezésemből legyek egy márvány.

Tovább...

Nekem elég lesz...

Nekem elég a föld és az ég,
a mindenség és végtelenség,
nekem elég a nemlétező lány,
mely ott van elmémnek csúcsán.

Tovább...

Ha majd eljön az én napom

Ha majd eljön az én napom,
majd megáll a falióra,
s utat tör magának a zajon,
megáll némi kevés szóra.

Tovább...

A víz nélküli tó

A tó partján millió falevél
időnként szines ruhát cserél,
a tó mentén a szél felkavarja,
de nyugodt vizét ezt nem zavarja.

Tovább...

Ne félj, csak egy buta vagyok

Kicsi, buta, földi lény,
azt hiszed, hogy láttál fényt?
Az eget keresed, de lenézel,
van időd... csak azt hiszed, késel.

Tovább...

Panaszkodik a toll...

Álmomban ember voltam,
kérdeztem s válaszolt a tollam,
s én hittem neki minden szavát,
s csak hallgattam az ő panaszát.

Tovább...

A Föld vendégei

Az élet égboltján ezernyi felhő,
múltunk, mint a kályhában összegyűlt hő,
jövőnk nagy fáján megannyi falevél,
és jelenünk? Mint a bokor tépte szél.

Tovább...

A sötétség kora

21. század... 2016...
boldogan gyártják az atombombákat,
nem számít, hogy tömegpusztító fegyver,
és volt rá példa... nem is egyszer.

Tovább...

Altató

Kérlek, csak egyszer altass el,
egy kis mondattal vagy verssel,
meséld el, hogy milyen voltam,
hogy éltem és hogy daloltam.

Tovább...

A valóság

Most 15 szakasz beszél,
minden betű, szó valamit mesél,
tisztelet annak, ki elolvassa,
ki az üzenetet leolvassa.

Tovább...

Ma élünk és meghalunk

Mint a fa, égünk és megfagyunk,
ahogy ma élünk és meghalunk,
valakit valahol most temetnek,
búsan sírkövek mögé rejtenek.

Tovább...

Egy festmény

Csend van, szálnak a gondolatok,
gyöngéd kezek, hát rajzoljatok,
fessétek papírra a szavakat,
a megnyugtató, szép hangokat.

Tovább...

Ki felel mindenért?

Amíg élünk, lesznek gondok,
bennünk élő, apró foltok,
a múlt fáj, s a jövő éget,
a hullámok közt raktál fészket.

Tovább...

Sírkövek

Szél süvít végig a tájon,
sírkövek sorait látom,
rajtuk a holtak névjegye,
az életüknek számjegye.

Tovább...

Körforgás

A fák elszórják magvaik,
így adják tovább álmaik,
mint a sárguló falevél,
féltett titkairól mesél.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ