Ézsiás Zsófia

Született: 2002. november 30.

Népszerűség: 38 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szeretni a sírig

Már nem könnyezve emlékezik,
mosolyogva mesél.
A falon függő képet nézve elmélkedik,
s halott feleségéről beszél.

Tovább...

Ne hidd...

Ne hidd, hogy szavak nélkül elmegyek,
hogy egy szemvillanás alatt búcsú nélkül elveszek,
hogy itt hagyom mindazt, amiért küzdöttem,
hogy nyom nélkül eltűnik, amivel küszködtem.

Tovább...

Elmegyek

Tettem, amit tettem,
lettem, aki lettem,
s habár tudom, sokat hibáztam,
nem volt olyan, mit megbántam.

Tovább...

Egy elveszett ember emlékére

Már nem könnyezi csillogó harmat szíve sötét gyepét.
Felhők kúsznak, s elborítják lelke azúrkék egét.
Élete virágai az enyészeté lettek.
Emlékei a feledés szürke ködébe vesztek.

Tovább...

86

Nem vagyok egyedül

A távolból halk muzsikaszó száll, valaki hegedül.
A szél szárnyain hozza felém a dallamot,
mit behunyt szemmel, élvezettel hallgatok,
és azt hiszem, nem vagyok egyedül.

Tovább...

Sziluett

Hiányzik a régi, szép tudatlanság,
a gondtalan, önfeledt játszadozás,
mikor még a gyermek legnagyobb gondja,
hogy bíbic, vagy cinege fészkét fosztja.

Tovább...

Elengedem

Még mindig hallom a hangod,
mi álomba ringatott,
a szívemig hatolt,
de nálam immár nem hagyod.

Tovább...

Valentin-napi kívánság

Nincs szükségem ajándékra,
se csokira, se játékra,
míg itt vagy mellettem.

Tovább...

Hazudj...

Nem akarom hallani az igazat,
nem akarom hallani a valót.
Ne szólj, vagy állíts hamisakat,
úgysincs vesztenivalód.

Tovább...

Egyedül

Miért legyek, ha veled nem lehetek?
Egyedül, magányban, téged keresve,
az emlékekben, a semmiben elveszve,
sírva kínban, rád várva,
nyelvet öltök a világra.

Tovább...

Az ember

Összetörve, összeverve,
a földön heverve,
örömöt keresve,
önmagát feledve,
élve-élettelenül,
üresen belül,
érzelmekkel vagy zsibbadtan,
ésszel avagy hibbantan...

Tovább...

Fáj még

Fáj még az emlék, el nem enged,
csak hallgatom magam körül a csendet,
minden néma, de bennem még harsog
a kedves, idős arcod.

Tovább...

Hagyd, hogy megtaláljalak

Szemeidbe nézve ezer titok sejlik fel bennem,
mit soha meg nem tudhatok.
Hajtsd reám bús fejed csendben,
majd némán kutatok.

Tovább...

Még szorítom a kezed

Könnyek patakoznak a szememből, s a tiédből is,
beszélsz, de én nem figyelek, nem tudok, csak könnyezem.
Beszélsz, a halál köde nem borítja még elméd.
Nem engedem a kezed a kezeimből,
e két kéz el nem hagy,
óvlak addig, amíg elmégy.

Tovább...

1016

Hullámos ábránd

Egy párként egy kalitkába zárva,
az új életre s a szabadságra várva
tengetitek napjaitok.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ