Dalmai Rozi

Dalmai Rozi

Született: 1998. március 9.

Népszerűség: 44 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Konyhaszekrény

Eljött az a pillanat hogy a dohányfüst a tüdőmbe
Már hazajár
Meggyóntam ezt is a halottaimnak
Ha már nem hazudhatok nekik
Büszkék se legyenek rám

Tovább...

Asszociáció

rátapad a szoknya
Édes Anna ő is
végigborítja a félig koszos
felmosólevet a lépcsőn
ahogy Balatonon mi a sört
és mezítláb voltam én is...

Tovább...

hajnalra

derékig hajolt
a megromlott tökélybe
rárohadt a szeretlek
kezét az ölébe
ejtve érezte
nincs már mit tenni...

Tovább...

Fröccs

egy dohos kocsmában olcsó fröccsöt rendelt
leült melléd csendben pedig sohasem kedvelt...

Tovább...

46

Levél voltam neked

Furcsa egekből lusta esők hullnak.
Sűrű füstként zúg bennem a köd.

Tovább...

Én

én vagyok aki azt súgja
kellesz még
és a tükör ami rád ordít
sosem voltál szép
az elfolyt sminked amiből
tudod hogy bántanak
mikor az ütőér a pengének
azt mondja vártalak...

Tovább...

A fal

Elhalt érzelmei pilleszárnyából
építette kín-gyönyörű falát.
Ennyire passzív nem lehet.
Nem utálhatja így magát.

Tovább...

A sokadik utolsó

Eldöntötte, hogy közömbös lesz.
De már a döntés szánalmasan szerelmes volt.
A bőre alatt felsírt a hiány,
ha láthatott téged, de semmiért sem okolt.

Tovább...

Én és a bor

Átléptem a küszöböt.
Csak egy küszöb volt, de többnek éreztem.
Nem akartam már visszamenni.
Reméltem, hogy eltévedtem.

Tovább...

Interjú a másikkal

Sohasem hitte, hogy eltemethet,
Pedig küzdött ellenem minden nap.

Tovább...

Magánhangzók nem szonettje

E
fekete eget festett egy eszperente tetemre,
mely eresz felett szerette, de eltemette,
mert elfedetlen lelenc lelke megremegve felemelte.

Tovább...

nem létező hősnő

a válla felett elnézett
csak állt és bámulta a város
az övé volt minden érzés
az undor-gyönyör páros
és megint ugyanott volt
tollat keresett és a bőre...

Tovább...

X

A tavaszillatú, furán üres estén
már a füstöt is ki tudta fújni...

Tovább...

Most

Most, mikor már csak emlék, hogy az a ruha rám jött,
mikor már csak sejteni lehet a smink alatt az arcom,
mikor már napokat ültem egyedül, csendben,
mikor már hétköznap sem talál józanul az alkony,
mikor már evés helyett is csak rágyújtok,
mikor már térdig járok a lakásban a mocsokban...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ