Czibrik Eszter

Czibrik Eszter

Született: 1995. október 18.

Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Múlandóság

Mit mondjak, és azt hogyan tegyem,
hogy végre lezárjak mindent odabent?
Múltban titkok tömkelege dúlták fel lelkem,
most már ez átfordult, s nincsen létem.

Tovább...

Hű társaink

Kicsi vagyok, hogy nagyot tegyek,
kicsi, és ez nekem nagy teher.
Szeretnék nagyot tenni s menteni,
s e romlott világból szebbet varázsolni.

Tovább...

Ismétlődhet-e?

Ismétlődhet-e a sors,
ismétlődhet-e, mi réges-rég volt?

Tovább...

Gyűlöletbe menekülve

Elrévedek egy pillanatra,
nyugovóra tér szemem,
tán álmodom e percben,
s részévé válok egy világnak:
Két bolond meséje,
mely egy epizóddal fonódik
egy ki nem mondott történetben -
Mesének nem, drámának nevezném...

Tovább...

Új idők...

Akkor még forró nyár, s zöld minden ág...
de közben ott árválkodott
az a zsenge, mégis árva a fán.

Tovább...

Rideg

Múltamba révedve töprengem,
Hibák, melyeket ellened vétettem.
Ketten, akár egy árva hópehely,
Mit csak görget a szél tova, el.

Tovább...

Lángra lobbantunk

Próbálnám leírni
egyetlenegy szóban
szívem pici titkát:
Rólad és rólam.

Tovább...

Hullám verte

Egy percre némán megállni,
emlékeimbe beleborulni:
csöndben, vigyázzban
folyvást csak hallgatni...

Tovább...

Eltépte tőlem a Sors

Csitt! - Seperc alatt csend lett.
Most csak hallgasd:
Szerelmem, most elengedlek.
- Némán, halkan.

Tovább...

Búcsú a nyártól

Ölelj meg még egyszer, kérlek,
Most még egyszer hadd érezzem,
Hogy körbefonódsz lelkemen,
S békére lelek e szent helyen.

Tovább...

Lélektöredékek

Öledben némán pillantok Terád,
gondolataim tova, messze szállt...
Lehet, most utoljára látom szemed,
elbúcsúzom most örökre tetőled!

Tovább...

Távol és közel

A víztükör sima és halovány,
benne a felfedhetetlen ingovány.

Tovább...

35

Menekülés

Futni el, menekülni innen messze,
gondolatok szárnyalnak fejemben.
Lélek, remény és hit egyre csak fogy,
kérlek, segíts ezen túlszárnyalnom.

Tovább...

Rém a sötétben

Hullámvölgybe le-fel,
segítenetek kell!
Egyedül vagyok, rettegek, félek,
többé vissza nem találok, érzem.

Tovább...

Szívbe vájó kormos köd

Sötét éj, markolható a sötétség,
kínzó markoló szél suhan keresztül,
s bőröm a pillanatban összerendül,
mind feketeség, csak az ég sötétkék.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ