Csuja Gábor

Született: 1995. február 1.

Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Emlékszem még

Sürget az idő, pereg az óra,
Gondolni is rossz, mi telt el azóta.
Átélném a régit, zárnám el az újat,
Barátnak is hívtam, másfelé már útja.

Tovább...

Kései felébredés

Szaladj az úton, hátra se nézz,
Előrébb haladsz, hátra se lépj.
Ne kérdezd, ki vagy, ki lennél,
Hagyd magad, nehogy vezekeljél.

Tovább...

Vontatott Idő

Vontatod az órát, vonaglod a percet,
Elrejteni nem megy, mit tekinteted sejtet.
Hiányzik a képlet, hiányzik az éter,
Hiányzik az élet, mely végtelenség éltet.

Tovább...

Harminc perc gondolat

Baljósak a léptek, szerteszéjjel néznek,
Feledhető mindaz, bárhányan széttéptek.
Imáidat szórod kezeidből tétlen,
Nincs, ki megbocsájt veled nélkül, képzeld.

Tovább...

K. Áron, A Tanár

Lejárt az óra, újra szabad vagy.
Tiéd a kérdés, tedd fel magadnak.
Bízol a világban, elvonulsz a szabadba?
Bárhogy végzed, bízz meg magadban.

Tovább...

Hajnali Gondolat

És végül vátesz költészet.
Ki szerint kitalált történet?
Hamis emberként készíted a képet,
Tükörbe végül nehogy kelljen nézned.

Tovább...

Valós Álmok

Végtelen küzdöttem, s bízva bíztam,
jártam utadon, mit elém tártál.
Végül magány ragadott el egymagában.
Felesleges időt töltöttél reám...

Tovább...

Álom notesz

Hazudtoltad, hogy éltem értékes lesz,
Többé már nincs senkim sem.
Elfeledném mindazt, mit én átéltem...
Érdemes-e tovább szenvednem?

Tovább...

Születésnapodra

Eljött az idő hát, nagykorúvá váltál.
Hiába szeretnél, már nincs hátrálás.
Hagyd el a bánatot, a bélyeget,
Mi sebet ejtett kicsiny szíveden.

Tovább...

Zuhanok...

Zuhanok sötét órán, időm hamar lejár,
Világom, rónám többet vissza nem vár.
Egy szempillantás töredéke az egész,
Mégis... mi egyebet veszíthetnék?

Tovább...

Viharos érzelmek

Ültem csendben, sziklás hegyi bércen,
Vártam, sebeim majd beforrnak egészen.
Te orcádat látom, bármerre is nézek,
Továbbra is vérzek hideg nyári szélben.

Tovább...

Fagyos Szerelem

Elhagy az élet, feledésbe lépek.
Fagyos hideg téli szélben.
Végső órám percei forognak,
Belső világom egysége romokban.

Tovább...

Álomvilág

Fáradtan, hideg éjjelen, életemen elmerengve,
Felfedtem, világom tündöklő, végtelen medence.
Medence, mely begyűjti a szépséget, az életet,
Csakugyan a halandó halált, emberi kétséget.
Megpihentem Jézus előtt, s emlékeimet feledve
Jártam-keltem ürességben, hol nincs már kelepce.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ