C. Ágnes

Született: 1968. január 3.

Népszerűség: 138 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers(ny)elő

Szavaidra szavak tolulnak a számba,
rímekkel gyötörnek, s kilóg a vers lába...

Tovább...

Szerencsétlenül

Egy téves mozdulat a földön felejtett,
kilógok a sorból, dobnak, mint selejtet,
amim volt, elvették, s csak sebeket kapok,
táncolnom kellene, ám lépni sem tudok.

Tovább...

Az érkezőhöz

Eljöttél hát végre, annyira vártalak,
nélküled halott volt itt minden pillanat,
éheztelek sírva, szomjaztalak búval,
emésztem hiányod emlékedbe bújva.

Tovább...

Úton

Valahol még gyúlnak a fények,
s az elme sem világtalan,
valahol még rezzen a lélek,
s szerényen pendül, mint a lant.

Tovább...

Kígyó

Hason csúszva közelít,
mézet köp, mázat vedlik...

Tovább...

Csigabánat

Kényelmes a mobil kégli,
összkomfortját mészfal védi...

Tovább...

Vereség

Adok s kapok, oda-vissza,
nyitott játszma, nincs kulissza,
kizárólag asztal felett
tedd amit kell, s amit lehet,
s hogy mozogsz a háló mögött,
lecsapod vagy csak megbököd,
kitudódik szélsebesen,
ott pattog a térfelemen.

Tovább...

Álomlét

Ha álmodom veled
a rét kitárja karját,
s ránk üdvözlés gyanánt
harmatot csepegtet.

Tovább...

2728

Karácsony

Legyen ez az ünnep nyár,
mind, mi él, napfényre vár,
rügyet, termést neveljen
a magtalan szíveken.

Tovább...

Szertelenül

Ne nézz így rám, nem vagyok más,
az idő már toldja-foldja
vihartépte lélekruhám.
De a két szem könnyét ontva

Tovább...

Elengedem

Ködfátyolba burkolt, őszi pályaudvar
didergőn viseli mindennapjait,
tegnap-gyűrte ráncok, sminkkel fedett ótvar,
s pár mosoly hömpölyög vagy vár valamit.

Tovább...

6569

Zuhanórepülés

Szirti sas a sziklán áll szárnyaszegetten,
képzelete réved túl a végtelenen,
indulni kellene, vagy csak lépni végre,
szárnyait kitárva rádőlni a szélre,
egyre távolodni mogorva sziklától,
hátra nem nézve, mint kit fagy sem gátol...

Tovább...

Vagyok...?

Fűzóhaj-kiáltás,
sáskaima-dallam,
sirálysikoly-balzsam,
ráolvasó áldás...
hallhatatlan hangban
vagyok vágyzajongás

Tovább...

Nevelődve

Vártalak s jöttetek, épp ahogyan kértem,
a nem jár-t nem félve, naiv-eltökélten...
s hogy tán nem is velem szerettetek volna
rögös útra lépni... akkor ki gondolta...?

Tovább...

Olyan

Ha láttál már folyót mi selymes barkát visz
gyöngéden ringatva múlhatatlanságba
ha láttad tó vizét a szelet kérlelni
fodrozza süppedő bölcsővé a felszínt
zsenge falevelek hullását úgy várva
eggyé válni velük időtlenül élni
na olyan a szemed amikor őt nézi.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ