C. Ágnes

Született: 1968. január 3.

Népszerűség: 126 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Úton

Valahol még gyúlnak a fények,
s az elme sem világtalan,
valahol még rezzen a lélek,
s szerényen pendül, mint a lant.

Tovább...

Kígyó

Hason csúszva közelít,
mézet köp, mázat vedlik...

Tovább...

Csigabánat

Kényelmes a mobil kégli,
összkomfortját mészfal védi...

Tovább...

Vereség

Adok s kapok, oda-vissza,
nyitott játszma, nincs kulissza,
kizárólag asztal felett
tedd amit kell, s amit lehet,
s hogy mozogsz a háló mögött,
lecsapod vagy csak megbököd,
kitudódik szélsebesen,
ott pattog a térfelemen.

Tovább...

Álomlét

Ha álmodom veled
a rét kitárja karját,
s ránk üdvözlés gyanánt
harmatot csepegtet.

Tovább...

2728

Karácsony

Legyen ez az ünnep nyár,
mind, mi él, napfényre vár,
rügyet, termést neveljen
a magtalan szíveken.

Tovább...

Szertelenül

Ne nézz így rám, nem vagyok más,
az idő már toldja-foldja
vihartépte lélekruhám.
De a két szem könnyét ontva

Tovább...

Elengedem

Ködfátyolba burkolt, őszi pályaudvar
didergőn viseli mindennapjait,
tegnap-gyűrte ráncok, sminkkel fedett ótvar,
s pár mosoly hömpölyög vagy vár valamit.

Tovább...

6060

Zuhanórepülés

Szirti sas a sziklán áll szárnyaszegetten,
képzelete réved túl a végtelenen,
indulni kellene, vagy csak lépni végre,
szárnyait kitárva rádőlni a szélre,
egyre távolodni mogorva sziklától,
hátra nem nézve, mint kit fagy sem gátol...

Tovább...

Vagyok...?

Fűzóhaj-kiáltás,
sáskaima-dallam,
sirálysikoly-balzsam,
ráolvasó áldás...
hallhatatlan hangban
vagyok vágyzajongás

Tovább...

Nevelődve

Vártalak s jöttetek, épp ahogyan kértem,
a nem jár-t nem félve, naiv-eltökélten...
s hogy tán nem is velem szerettetek volna
rögös útra lépni... akkor ki gondolta...?

Tovább...

Olyan

Ha láttál már folyót mi selymes barkát visz
gyöngéden ringatva múlhatatlanságba
ha láttad tó vizét a szelet kérlelni
fodrozza süppedő bölcsővé a felszínt
zsenge falevelek hullását úgy várva
eggyé válni velük időtlenül élni
na olyan a szemed amikor őt nézi.

Tovább...

Télmormogó

Búcsúzik már a tél, indulhat útjára,
elvakítja a nap, melegét utálja,
a szél engedetlen, rossz irányba szalad,
a felhőkkel táncol, és nem kavar havat.

Tovább...

Feloldozás

Nem a te hibád hogy nem szaladsz felém
rabláncon tart a mázsás távol-gát
s az idő-hizlalta ködfüggönyön át
csak gyermek-arcom adhatna reményt

Tovább...

Inaló

voltam
szilaj csikó, pajkos palomino,
hegy-völgyön úrhatnám zabolátlan pejló
lettem
igavonó néma appaloosa
égő pillantásod lendített galoppba...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ