Borcsik Kornélia

Borcsik Kornélia

Népszerűség: 130 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

"Nektek írtam"

Arany szálakból fonja
a magányt is,
meg a reményt is
a lusta idő.

Tovább...

Húsomba varrtalak...

Húsomba varrtalak
s nem vettem észre,
részemmé váltál,
mint körmök a kezen,
"hiányos kirakó" létem
te raktad készre,
s függő lettem,
vagy talán elment az eszem?

Tovább...

Köszönöm...

Köszönöm Neked az Életet,
a mindennapokhoz az új erőt,
köszönöm a nyugalmat is,
a csendest, az éltetőt.

Tovább...

Nyárváró

A természet ledobta nehéz palástját,
fáknak zöld fodrain kismadár zenél,
langymelegben a pázsit júniust kíván,
gyerekkacajt messze röpíti a szél.

Tovább...

Bagatell

Visszalopta az Élet, mit adott...
Kaptam, ha nem is kértem,
féltem, s még ma sem értem
az érzést, mely egyedül hagyott.

Tovább...

Kanyargós utakon

Megfagyott bennem minden rímes szó,
még a felismerés is oly riasztó,
mint aszfaltos utcákon a beomló lyukak,
tátong az üresség, mely érzés után kutat.

Tovább...

Vasárnap reggel, ahogy én szeretem...

Nyolc méter magasban imbolyog a székem,
magányuk csendjében fürdenek a fák,
napsugár fényénél ragyog a madárdal,
rügy pattan, s zajára mozdul a Világ.

Tovább...

Padon ülve

November elején
a természet gyászol,
ma jelen van mégis
valami a nyárból.

Tovább...

Őszi gondolat

Az ősz,
a bohókás nagy gyerek,
rányomta már színes
bélyegét minden levélre.

Tovább...

Szösszenetek 21

A magány láncait
viseli ékszerként az ősz,
kopott játékszerüket
ledobják a fák.

Tovább...

Bál a tengeren

Bált ad ma éjjel a
tenger büszke lánya,
udvarában estig
ej, de sok a dolog.

Tovább...

Szösszenetek 20

Mulandó szépségű érték az Élet,
de jól mégis csak addig éled,
míg él benned a remény s a tűz,
mely minden monotóniát elűz.

Tovább...

Szösszenetek 19

Ereszkedik a nap,
koronás fák éke,
drágakő csillogása
nyugtatja a szemet

Tovább...

"gyermek vagyok megint"

Megáll velem az idő,
ha puha kezed érint,
csak átölelsz és érzem,
gyermek vagyok megint.

Tovább...

Nyáridéző

Elalszik minden felhő az égen,
habkönnyű táncot lejt a levél,
tavon a nád csak susogva zizeg,
lágyan simítja el vízfodrát a szél.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ