Boda János

Született: 1989. augusztus 5.

Népszerűség: 32 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szirmok alatt

Fehér lepelben álmodtalak,
ahogy felém sétálsz
pompázó kertek alatt,
szűk ösvények és piros tulipánok között.

Tovább...

Az álmodó

Hajós vagyok,
mely a partról álmodik,
szeretet, amely tengerré válik.

Tovább...

Ízek és illatok

Én akkor is szépnek látlak,
ha te mást hazudsz magadnak,
legyél bármilyen távol,
érzem illatát a hajadnak.

Tovább...

Fénytelenül

A csöndet körbefonja az idő,
zúg, zakatol némán a szív, majd megtörik.
Éjszaka van. Fátylat bont maga elé a pillanat,
amibe bezártalak. Hiányzol.

Tovább...

Születésnapodra

Szemeidben kering mindaz,
amit Isten szépnek teremtett
ebben a világban,
de nem kímélt téged sem,
hiszen senki sem hibátlan...

Tovább...

Álmodban

Már kering a hajnal a tengerkék
messzeség szél tépte felhői fölött,
nézd, itt fekszem valahol közted,
és két féltő sóhajtásod között...

Tovább...

Egymás terheit hordozva

Egymás terheit hordozva,
de mindvégig kézen fogva
egyensúlyozunk
szerelmünk pókhálóján.

Tovább...

Mint eddig valaha

Széthullt már ez a világ,
kihűlnek lassan az emberek,
és árnyékban alszik már
a mindhalálig szeretet.
Minden olyan távol van,
és folyton hiányzik valami.

Tovább...

Porszemek

A szerelem halandó,
a szeretet örök,
a csendre figyelj,
vagy arra, ami zörög.

Tovább...

A világ foszladozó fényei alatt

Egész életemben a békét kerestem,
nem láttam, pedig ott volt
a fanyalgó szívem valamely
eldugott kristályszegletében.

Tovább...

Törődésben

Amikor itt hagysz egymagamra,
rajzolsz egy szívet az ablakomra,
felkarcolod szerelmednek jelét,
az érzéseid csillagjegyét.

Tovább...

A gyermeklét filozófiája

Amikor gyerek voltam,
arról álmodoztam,
milyen jó lesz majd
felnőttnek lenni.

Tovább...

Amikor éjjel velem vagy

Ebben a darabjaira hullt világban
az egyetlen biztos és örök te vagy,
te tartasz meg belülről,
amikor a világ magamra hagy.

Tovább...

Naponta máshogyan

Zörren az óra, nyújtózik a láb,
bolyong a reggeli tekintet.
A takaró apró pilléi vissza-visszahúznak.
Felkelek és jéghideg vízkristályokkal töltöm ki
fáradt arcom cérnaszálvékony barázdáit.
Tisztul a kép, erősödik a sóhaj, feszül a pupilla.

Tovább...

Mióta vagy nekem

Mióta vagy nekem, ölelésed
fenntart engem, ringat lágyan,
arcod a párnám és a tested az ágyam.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ