Barnaby

Barnaby

Született: 1961. június 3.

Népszerűség: 169 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Éj ruha-szőttes...

Éjt szövi szűzi lepellel,
hold-ezüst csipkeruhával,
megremeg, szender a láng is
pillanat-árny lebegésben.
Szundít sok halk-szemű mécses,
fényes-út védi, homályt hagy.

Tovább...

Zsong Óceán

Vitorlás szél szaggat és tép,
jégmadárszárny feszítve szép.
Egy sirály köröz, ügyes vadász,
tenger-moraj zúg, éjféli nász.

Tovább...

Karácsony előtt...

Fázós reggeleken jólesik a kávéillatú csend.
Magamra burkolom. Görbeélű kések őrzik a
tegnapi kenyér álmát. Ébredezik a város is,
deres köpenyüket fázzák a parkok, örökzöldek
szórnak száraz tűleveleket a széllel.

Tovább...

Altató

Falakon árnyék szalad,
felhőkről cseppen a vér,
a hold is bársony sikoly,
színezüst pénzes-fazék.

Tovább...

Utolsó nyár

Emlékszem, akkor igazi nyár volt,
és olyan könnyű lepkék szálltak,
amikor jöttem el, s félútról
még visszaintettem apámnak.

Tovább...

Varjú száll

Ősz-fehér a táj, károgó madár leszáll,
zsírosan feketék a hantok. Hol a nyár,
sose már, soha már?

Tovább...

Hinta

Száll a hinta, múltba lengve száll,
átrepít a mának füstködén,
látni engedi talán a holnapot,
szűrve félhomályt a lélek ott ragyog.

Tovább...

Pygmalion

Mért ne szidnám? Asszonyi nép behálóz
csalfaságnak bűvöletében. Ármány -
legnagyobb kincs: fegyver a férfi ellen.
"Nagyszerü" jellem!

Tovább...

Szélhárfán sír az ősz...

Csendbe zárt a lombhullás, dérrel köd szitált,
s az őszi szélben hárfa szólt; temetni úgy kívánt.
Ne még! Vigyázd a nyárnak szép szerét!
Ma várj, ha lantja szól, odázd végítéleted!

Tovább...

Légyott...

Lopódzva jár a lány, szerelme várja őt,
hol dús a hárs, és ring a büszke ősplatán.
Levetve szégyenét, szemében napsugárral
szökellve, mint az őz, ki szarvasára vár.

Tovább...

Holdsarlós szivárvány

Teliholdkor holdsarlót álmodtam.
Metszett-üveg szemüvegem
káprázatos színekkel áradozott róla.
Ágán színarany gömb csilingelt,
hóesés nem volt, mégis Trojkán jött a Télapó.

Tovább...

Koraesti pillanatképek...

Ingek libbennek, vállakhoz simulnak, összeérnek.
A liftben, itt benn, csend szöszmötöl, körbenézek,
csak hideg led-fények számolnak szinteket.
Szorít a levegő, oxigénje kinn rekedt
a zöld színű tereken. Érdes a fal, hideg.

Tovább...

Napkelte

Az éjre ráncosodnak a fellegek tinta-kéken.
Csendes fohász szól a szélben, alig hallik.

Tovább...

Őszi szél

Most még nyár tüze lopja a csókját könnyel a tájra.
Jó kedvvel néz, szűrve a hajnali csendbe madárdalt.

Tovább...

Napkeltekor...

A Hold venyigékre deret
vedlik a réten,
lenge ingem ágáll, így
melegre cserélem.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ