Angyal Bella

Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Örök álom

Szemedben a Nap tiszta fényben kel,
S engem a szerelem hozzád bilincsel.
Múló vagy örök az álom, mi fogva tart?
Elűzi-e majdan az összes szélvihart?

Tovább...

Várva várt vendég

A fájdalmam az egyetlen emlék,
Nem kívánatos, mégis várva várt vendég.
Hideg közönyétől szívem szakad,
S mégis látogatásától keblem dagad.

Tovább...

Kisöcsém

Egykoron irigyeltem rövid életed,
Mégis fájt, hogy nem élhettél teljes életet...

Tovább...

Tűz

Nem kell, hogy ajkad becézze ajkamat,
Csak halld meg suttogó hangomat!
Nézd, két szemem titkot rejteget!
Egy álmot, egy vágyat fejteget...

Tovább...

Hajnali Hold

Hold úszik a hajnali égen,
Süti a Nap gyönyörű szépen;
Táncol a fény, bár húz az álom,
Ragyog egy csillag a szempilládon.

Tovább...

Részeg Hold

Átlépted a csillagvilágot,
Leszakítva ezzel a reményvirágot;
S én magamra maradtam
A múlthoz tapadtan.

Tovább...

Szerelmes szívek

A remény tejjel táplált,
Míg a bánat jól eltángált,
S én beleájultam a végtelenbe,
Vajha kapaszkodtam volna két kezedbe!

Tovább...

Lüktető szív

Új nap virradt, felém kacsintott,
Meleg sugarával lágyan tapintott;
S én a kételynek kicsiny gyermeke,
Kinek félelem a hercege,
Lehunyt szemmel vakon követtem,
A meleget szívembe töltögettem...

Tovább...

A pillanat szépsége

A mában már siratod a holnapot,
Vagy épp a régmúlt tegnapot.
Az évek gyors iramban szállnak,
A holnapok tegnappá válnak;
S Te mégis szaladsz a jövő felé,
A kaszát tartó halál elé.

Tovább...

410

Örök álom

Álom ül gyönyörű szemeden,
Édes, drága gyermekem,
Szívem kicsiny lakója,
Reményem oltalmazója.

Tovább...

Önmagamtól távol

Keservesen sír lantom,
Suttogássá halkult hangom...
A fájdalom ismét kábít,
A komor magány áhít.
Önmagába hullt lelkem,
Szívemből vér serken.

Tovább...

Magány

Vállamon huszonhat évem...
Már fájt létem az anyaméhben,
Midőn magamba szívtam az erőt,
Megismertem a harcmezőt.

Tovább...

Édesanyám

Csókjaimmal füröszteném arcod,
De Te már örök álmod alszod.
Sírodra könnyek könnye hull,
Testem fájón ráborul.

Tovább...

Társam

Első szívdobbanásom óta társam a halál,
Mióta méhedben lelkem kalapál;
Mióta megfogantam, vesztemet akarja,
Reményemet, hitemet gyásszal takarja.

Tovább...

Vallomás

Midőn a Nap eltakarja arcát,
Te kapod régi sebeim fájdalmát,
S közben mindig egy kicsit meghalok,
A Rád aggatott fájdalmaktól megfagyok.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ