Angeli

Népszerűség: 34 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Távolad

hunyt szerelmet piszkálunk

a kormos csendben,
észak-fényt kapdos
a harácsoló képzelet,
és ridegen tör ránk a rend;
nyers tél odakint
vad nyár idebent...

Tovább...

Esik...

potyog az eső, vize tócsában hál,
izzadó latyak, és lelke csupa sár,
szomjam van e víztől - vágyam színei,
cserepek ülnek számban, testük reves,
s bottal űzi róluk isten a jeget

Tovább...

Sok ezer perc...

sok ezer perc béklyója köt
kín tépni a szakadó szálakat
kérő szám mégis visszalök
s a vágy tilózza át a tájakat

Tovább...

Akkor kedved...

akkor kedved kendőjét levennéd,
én összefognám hajszálaidat,
fedetlen karod emelve, végig-
simítaná borzongás az égig

Tovább...

Könnytelenül...

Miért könnyeznénk együtt,
Ha külön is sírhatok?
Tudd csak, hogy jól vagyok.
Napok vizén
Gömbölyű idő gurul,
S vigasztalásom,
Reggelre mind átfakul,
Mint az a kérges cipó...

Tovább...

1414

Vagyunk, ahogy...

vándor, aki vakságig él,
s bolyong bennünk a némaság,
vágy-űző, hiú léhaság,
csendre int, ha ránk legyint
a szenvedély, s dacos az éj

Tovább...

Lehunyt szemedben...

Lehunyt szemedben súlyosan,
mint ág hótól, ha elhajol,
fényen kuporgok, mi tarol
zaklatón, fakul, s gúnyosan.

Tovább...

Örvényeidtől messze már

Foltozott, rozoga ladikján
elcsordogált a szerelem,
örvényeitől messze már
nyűtt vitorla és léghiány.

Tovább...

Földed lennék...

ha földed lehetnék, nyílnál harmaton,
bő vizeket innál, ha én lennék esőd,
ásítón áradnál álmos hajnalon,
míg bomlását a nap szikrázná rád erőm

Tovább...

Még itt vagy

Holott itt vagy még, s az éj oly közel,
és lehunyt szemed még át-átölel,
de a holnap réme már elitta,
s mint vödrét ejti a kútba vissza,
hogy ihasson, irigyelve figyel...

Tovább...

Merengő szemed

Két szemem merengni lehunyom, ha lát,
az elválás sírása ne sírja át,
takarja az éj vad vágyódásait,
vakuljak csak, ne lássam, mily pőre vagy

Tovább...

Mindig látlak...

És mindig látlak, és minden percen át,
ahogy sejtjeiden kihajolva hevülsz,
arcodon, kezeden, a józanságon át,
és képzelt időtlenné átrészegülsz

Tovább...

Pillanat

egy pillanás sem talán
az a kéklő délután,
ahol a csend csendre int,
és megreng a rend saját polcain,
és megdermednek mozdulásaink...

Tovább...

Mély enyhét adó...

Mély, enyhét adó álmát kéri már szemed,
de kósza pírtól arcod még meg-megremeg,
s halk zizzenéssel elmédben még feldereng
a kora délután, hol szépek a rózsák,
még szebbek a fák, s üdébbek a violák...

Tovább...

Csak együtt

Tudjuk, hogy összetartozunk,
én töprengek, te könnyezel, hogy élsz,
mégis közénk nőtt a kicsinyes félelem,
tér és idő hegyei és szakadékai;
mint rideg hó fed és köd lep el,
de csak a múltunk szemérme ez...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ