Albert Zsolti

Született: 1900. április 1.

Népszerűség: 69 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Lassú alkony

Kezeimben haldoklik
csendben nyögve
minden félelmem
s értelmetlen rettegésem.
Attól, hogy rövid lesz a nappal,
s itt hagysz a sötétben,
pislákoló gyertyafényben.

Tovább...

79

Ballada a vak koldusról

Por volt fogaim közt, sercegve,
néhány elfelejtett mondatban
suttogtam kőfalba dermedten,
hallgattam a láthatatlanban.
Jerikói kapualjak, utak pora,
könyörgésem hamu,
fejemre hullva.

Tovább...

Korona a földön

Még markában a létnek
álmodva szárnyaim,
ég hamvába, ha lépek
az est harmatos sátrain.

Tovább...

Őszi dal

Ásított egy nagyot a hajnal,
majd a fák egymásra hajoltak,
csendben súgták a szélben,
tegnap még felhők karoltak.

Tovább...

Rozsda

Újságot repít a szél,
hirtelen arcomba vág,
imbolyogva olvasom,
ma itt hagyott a nyár.

Tovább...

Évszakok

Zivatar voltam
az izzó nyárban,
most ősznek
hulló könnyei.

Tovább...

Utam

Karót szúr a fájdalom s hangtalan sikít,
emelkedek, lépésről-lépésre felrepít,
vagy a fejre állt mindenség ránt mélybe,
mert hosszútávfutó vagyok a tejúton égve.

Tovább...

1513

Irgalom

Egy másodperc alatt átrohant rajtam minden,
mint mennydörgő vonat az alvó sínen.
Bennem csend volt, lelkemben tenger,
tűnődtem bambán, mit tettem, mit nem.

Tovább...

Olaj a vásznon

Fess egy képet,
lángoló napot,
az eget kékre,
réti fuvallatot.

Tovább...

Judithnak

Az ablaknál ülök hajnal óta,
Már kivirágzott a szerelem,
Mikor érkezel, lesz az az óra,
Mely örömöt tölt, s engedem.

Tovább...

Vörösen izzó augusztus

Egyik lábnyomból a másikba lépek,
olvadó betonjárdákon
összetört padok szemembe néznek,
alvó örvös a vállamon.

Tovább...

1311

Imaszög

Üvöltés vagyok,
aki áthatol a csillagközi téren,
átlátszó, száguldó hangorkán...

Tovább...

Metanoia

Arcom tenyeremben,
térdem a földön,
életem elfedezve
szavaim őrzöm.

Tovább...

Egy kő a kezemben

Van egy kő a kezemben,
súlyos felhők úsznak felettem,
csendben morgok magamban,
egy világ szakadt a nyakamba.

Tovább...

Nem értem

Ma hirtelen megálltam és körülnéztem,
reméltem, senki nem látja döbbenetem,
én voltam a buszmegállóban ténfergő,
mikor megcsapott lentről egy kénfelhő.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ