|  | |
|
Ha eljön a tavasz A hó-
meg a gyöngyvirág
lehajtott fejjel indul,
és besétál asztalodra,
fehér hallgatással
belecsücsül a pohárba.
|
| | Kui János |
|
| |
|
|
|
Különös szerelem Bánatban fogant, különös szerelem,
Mélységes, mint sötétkék gleccsertavak,
Melyeknek vize átlátszó és tiszta,
S a víztükörben a hegyek látszanak.
|
| | Farkas Éva |
|
| |
|
Andinak 2 Az voltál nekem, mi az életnek a lét,
mi az éjszakának a sötétség!
|
| | Bogdán Attila |
|
| |
|
A tél Elmúlt az ősz, integet a tél,
Nem lesz már meleg egy kis ideig.
Süt a nap, de nem melegít,
Fáj az én szívem, mert nem vagy itt.
A madarak elszálltak,
A virágok kihaltak. ...
|
| | Balogh Natália |
|
| |
|
Hozzád bújva Megjelenésed elkábított hamar,
Azóta a szívem csak téged akar.
Elcsábítottál híres messzeségbe,
Elszédültem hívó szemedbe nézve.
|
| | Czégány Szandra |
|
| |
|
Por-dal "Lám por-fa nő
por-erdő mindenütt amerre jártunk
s e por-kézzel jaj hozzájuk ne érj!"
Iwan Goll: Por-fa (részlet)
Csorba Győző ford.
|
| | Nemojano |
|
| |
|
Nagyítón keresztül Nagyítón keresztül látok ma,
S e nagyító félelmet kelt bennem.
Olyan furcsa dolgok tárulnak elém,
Felfogásukhoz, ujjá kellene születnem.
|
| | Dezső Ilona Anna |
|
| |
|
Én, és a versem Lassan már egy éve
Hogy egymásra találtunk
Egymásra pillantva,
Egyszer csak megálltunk
|
| | Horváth Zoltán |
|
| |
|
Kódolt üzenet Mi közel volt, most távol van,
s időnk végét járja,
de alkalmunk volt számtalan,
hogy felmászunk a fára,
s a pirkadatnak tüzében,
féltve öleljelek,
de hatalmas fánk tövében,
láncok göngyölödnek.
|
| | Hornya Attila |
|
| |
|
Kenyérbe sütnek Kenyérbe sütnek hajnalban a pékek
betűkbe bújsz a reggeli címlapon
illata vagy a kávéfeketének
s egy korai versben a rímhalom
is tőled kavarodik úgy össze.
|
| | Budai Zolka |
|
| |
|
Elsöpör, a csend, kicsiny, csodája Álmodozva messze járva,
Éledő kis napsugár.
Szívem ragyogni kész,
Elsöpör majd egy hullám.
|
| | Klemensz Georgina |
|
| |
|
Szeretlek!!! Szeretlek, sőt Imádlak!
A világ összes kincséért, oda nem adnálak!
|
| | Mezei Dzsennifer |
|
| |
|
Várok rád... Én várok rád!
Várom szíved azt a dallamát,
Amely köztünk minden gátat lerombol,
És csak dalol, csak dalol.
|
| | Tóth Márton |
|
| |
|
Vers 2 Én Szerelmes vagyok
Mocsárban nőttem fel,
És most hol vagyok?
|
| | Dömsödy Szervác |
|
| |
|
Álom és valóság Otthonomban minden csupa némaság,
- Csöndes zavar -
Álmomban sok régi emlék visszajár
és felkavar.
Elmúlt idő: - régi emlék rabja;
Magányosság őrült, szürke napja...
|
| | Török Stenczer Enikő |
|
| |
Szerző
Természet
