Versek a szenvedésől

Lasch Melitta

Állott víz...

Állott vizű kádban mosakszom,
Mocskos érzelmeim áztatom.
Állott már bennem, bűzlik rendesen,
Mégis az ő illata érződik ki belőle.

Tovább...

21

Kovács Dániel

Belső káosz

Belülről mardos a fájdalom mérge,
kívülről hullik a lelkem kérge.
Rothadó fa vagyok, de még állok,
fúrogatnak a férgek, ordibálok.

Tovább...

Ölveti József

Örökkön

Ködbe veszett életed éled,
szürkeségén át nem üt fényed.
Fájó kezeid zsebre dugod,
mellyel másnak a terhét hordod.

Tovább...

2240

Eric Riddle

Ne kímélj, Alasztor

Itt a vége, meghalok,
Tőled mindent akarok,
A halál felém araszol,
Gyilkolj meg, Alasztor.

Tovább...

A. Lili

Vállalom

Bárcsak tudnám, mért kell, hogy így legyen,
És miért nem adsz választ nekem, Istenem.
Nem tudom, meddig élünk, s hogyan majd,
De meghalok Érte, ha meg kell, minden nap.

Tovább...

Sallai Csaba

Sivatag

Sötét sivatagban ébredtem,
szinte alig maradtam életben,
a torkom végleg kiszáradt,
a fájdalom a testemben szétáradt.

Tovább...

21

Ben Smoky

Réteg

Rétegekben érkezik a valóság,
Az első réteg a félelem,
Ott hever előttük,
Majd az életünkre tör.

Tovább...

02

Fekete Attila (BlackDixxon)

Elhagyott az erőm

Hosszú a sor, nem én állok elöl.
Életemben nincsen már előny.

Tovább...

12

Lubianker Dávid

Széttörve

Könnyeim arcomon csorognak,
Szemem mégis száraz.
S nem értem, hogy lehet
Bennem ekkora bánat?

Tovább...

Kondorosi K. András

Ellobbant Életek

A fém üvöltése
A vaskorlát falán,
Sikoltó szikrázás,
Elszabadult pokol,
Tomboló lángolás...

Tovább...

1715

Madsampi

Út

Hazafelé tartok, de még csak az irány dereng,
az út, ami idehozott, túl öreg, és sokat felejt.
Elmondani nem tudja, merre induljak,
morog valamit, de szavai halkulnak.

Tovább...

Radnóti Tivadar

Falak

Úgy kerestelek téged, mint a vak
az omladozó vakolatot,
azon a helyen, ahol nincs se ablak,
se ajtó, csak a velem terhelt semmi.

Tovább...

78

Vágány Krisztina

Egy téli napon

Tegnap éjjel a lelkem
Újra összetörted.

Tovább...

Potholiczki Ákos

Elszállt

A levegőben megálló füst
Dühtől fortyogó üst.
Levelem darabjai égben szállva,
Szívemet ládába zárva,
Esküdöztem halkan magamban,
Veszve minden, mit akartam.

Tovább...

31

Gebhardt Nóra

Lázálom

Ülök mereven, dermedten az ágyon
az éjszaka közepén, és azt várom,
hogy jöjjön végre szememre az álom,
s ne kelljen rá órákig várnom

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ