Versek a szabadságról

 IdőHosszKedvenc

Széles Kinga

Eszmélve

Kezem sírva rázza
Kívülről a rácsot...

Tovább...

163207

Papp Viola

Hogyha...

Hogyha fűszál leszel,
én leszek a zápor,
langyos cseppjeimmel
ölellek, ha fázol.

Tovább...

150234

Végh Attila dr.

Kékre varázsolt

Mállok a széllel, mennyire félek,
csillagom ébreszt, alkonya fáj.
Nélküled élek most a sötétben,
visszaidézem hangulatát.

Tovább...

148362

Pődör György

A tavasz sziluettje

Fények az égen
futnak serényen,
földi szegélyen
légi a táj.

Tovább...

132195

Pődör György

Változatlan pillanatképek

Már rühelli magát a szakadt plakát,
a szirénhang és a mosoly csak álca,
amíg kiveri szemünk vakablakát,
s érzelmeinkre rákerül a bárca.

Tovább...

131159

Pődör György

Elherdált csodák

Hajnali virágnak
harmatcsepp a gyöngye,
szirmai vidámak,
nappal nem lesz gyönge.

Tovább...

129173

Pődör György

Szüless meg naponta!

Vers
szüless meg naponta,
ne gyáván dadogva,
csacsogva, nyafogva:
légy csillag égboltra!

Tovább...

127121

Pődör György

Vánkosát keresi

Az alkonyba úsznak el a dombok,
lámpásként gyúlnak lassan a csillagok.
Tárgyához térdel az árnyék s boldog,
magába szívja mint csók az illatot.

Tovább...

122173

Pődör György

Csendélet

Tűz nélkül a lelkesedés csak álca.
(Nem is tudnak égni az oxidok!)
Bölcs nem lázad ott, hol sok a titok.
A gyáva úgy tesz, mintha nőne ránca.

Tovább...

Pődör György

A tetten ért idő

Minden elszárad egyszer, ami kinő:
apokaliptikus lovasként vágtat az idő.

Tovább...

119166

Végh Attila dr.

Amikor feladtam összes eddigi elvemet

A plafon nyálkás gerendái közt
most is az eget keresem, pedig
- hányszor mondtam már - inkább
Csigákat nézegetnék, ahogy Bíborra
festett képeken látni ösztön-
- repülésüket. Látványnak bizarr
ez a gravitáció nélküli lét, ez a viszonzatlan vonzás,
meg ez az egész.

Tovább...

119278

Pődör György

Nyárvégi firkaszonett

Magadba nézve tegnap még a holnap,
ma meg már a sunyi tegnap vádol.
A jövődből mások csodákat loptak,
zsebük itt, szívük valahol távol.

Tovább...

Kulcsárné Hajni

Korlátok nélkül

Amennyiben úgy érzed, a szíved
csupán kalitkába zárt, rab madár,
korlátaid szelíden feszíted,
fokozatosan tágul a határ.

Tovább...

113258

Pődör György

Talánjaim

Talán
minden ott az erdei tónál kezdődött
klottgatyás fürdéssel az arany napfényben.
Unkák és tarajos gőték sütkéreztek,
a víz fodrain a vén idő redőzött,
s a gyermekarcú tükörképben nem féltem.

Tovább...

Pődör György

Voltidők nyomában

Volt idő,
amikor még nem volt vers, se költő,
csak köveken pattintott tőszavak,
s volt ki érezte, lelkét megtöltő
muszáj-hang előbb-utóbb felszakad.

Tovább...

111149
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ