Versek a sorsról

Király Zsanett

Köszönöm Neked

Köszönöm Neked, hogy megmutatod az utat,
Milyen az, amikor ember egy cél után kutat,
Hogy megérthesse, mi az értelme életének,
Láthassa az esélyét minden küzdelmének.

Tovább...

Venczel Alexandra

Fáj a szó

Sok mindent ígértél,
Hetet-havat megígértél,
De el nem ítéltél!

Tovább...

48

Hajdu Mária

Nem vagyok

Én nem vagyok fáklya,
csak pislákoló fény!

Tovább...

1518

Antal Ede Levente

Elképzelt valóság

Megtörtént vagy elképzelt,
Talán igen, talán nem.
Hosszú idő, emlékszem,
Kaland volt, mit átéltem.

Tovább...

Virginás András

Fák és szerepek

Hegyek, ború, csúcs és fellegek,
Alattuk fák, bókoló bogáncs,
Koronájuk oly töredezett,
Kérgük alól kilátszik a háncs.

Tovább...

Sebestyén Andrea

Arctalanság

Gyere és lépj be!
Körbefonlak hálómmal, megitatlak vörös mámorral.
Elvarázsollak, mert ehhez van kedvem.
A holnapot és fényt feledd el!

Tovább...

512

Jószay Magdolna

Útvesztő

Átutazóként vagyunk jelen,
az itt töltött időnk lélekfaragó.

Tovább...

Duncan Mills

Tettek

Némán állok, talán érzem.
Talán érzem a megannyi jót, csodát.

Tovább...

12

Szabó Edit (tailore)

Ti mind

Kié e kín?
Kié e fojtó rettenet?
Kié az ostor?
Kié a rágó,
"ez is elmehet!"?

Tovább...

Tordai Mihályné

Nincs vétkem, tudom!

Kérdem én, vétek-e, hogy szeretni vágytam
erdőt, mezőt, virágos rétet s a fényt,
amely felébresztette bennem a reményt?
Megfáradt testemben lélekszárnyam
bilincseit ledobva kitárulkozott.

Tovább...

Varga Máté (II.)

Az utolsó percig

Nap mint nap hullanak csillagok,
Majd minden nap újak születnek,
De szemed tudom, örökké ragyog,
Fénylő párja én borús szememnek.

Tovább...

SzKirián

Fény és Babér

A földre szállt egy hajnalon
két buba-lélek:
az élet zengő mezején
csend-puha léptek.

Tovább...

Mazál Ferenc

Költő vagyok?

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Míg gyarapodhat! Fűzfapoéták,
büszke, önjelölt száma, sora!

Tovább...

Pécsi Ágnes

Egy szál férc

Egy szál férc, bár méteres,
vékonyan tart egy életet,
hol szorosan, kicsit meggyűrve,
hol enged, s majd kilóg a pőre,
és kell csomó, kell elvarrás
újra és újra, s már több folt a varrás...

Tovább...

2237

Kamarás Klára

Hajnali töprengés

Ó mennyi láz, tavaszi, nagy remény!
Szívet betöltő, szinte égi fény...
Mindent lehet, mindenhez lesz erő...
Repült a képzelet... meg az idő.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ