Versek a sorsról

Kálóczi Balázs

Az élet értelme

Mi az élet értelme?
Hol kezdődik, és mi a vége?
Mi az élet oka?
Mikor enged fel a legfelső lépcsőfokra?

Tovább...

02

Bérdi Henrietta

Suhanó idő

Gyere, még nem lehet vége,
jár az idő közöttünk,
sürög-forog.

Tovább...

22

Oláh Mariann

Itt jártam

Messziről érkeztem... távolra készülök.
Úgy jöttem, úgy megyek, mint ártatlan újszülött.
Fájó egyedüllétembe magánytárs költözött.
Lelkem nem talál haza - csak lebeg föld és ég között.

Tovább...

3131

Hierholcz Márk

Adj, Uram!

Adj, Uram!
egy utolsó esélyt ennek a világnak,
fényt az összes Betonvirágnak,
kik az idővel sorra elhervadnak,
mert életük olyan, mint az űzött vadnak.

Tovább...

48

Halász Ferenc

Álom

Álmodok egy szép világról,
ahol az erős gyengét pártol,
ott a szegényt megsegítik,
a lelkeket felmelegítik!

Tovább...

Kamarás Klára

Örökség

Anyám gyűlölte az apámat,
mert mást keresett ... s mást talált.
Apám lehet, hogy még szerette,
de bor öntözte bánatát...

Tovább...

Gőbölös Andrea

Eskütétel

Szóljon a dal, szóljon hangosan,
Hallják a mennyeknek túszai,
Hegedűn sírom el bánatom,
Könnycseppek simulnak húrjain.

Tovább...

1515

Oszlánczi Sándor Ottó

Nincs már hitem

Fájó és üres lelkem már eladnám.
Úgy szeretnék szárnyalni szabadon,
s nem nyargalni a futószalagon.
Ez az érdekes, rejtélyes feladvány!

Tovább...

1020

Gombkötő Mónika

Az élet...

Egy nagy társasjáték,
Vannak lehetőségek,
Vannak esélyek,
Dobsz s megnézed.

Tovább...

Horvát Jánosné

Árván

Árván áll a kis lakásom,
kötelesség elszólított,
néha-néha hazatérve
könny szökik a két szemembe.

Tovább...

Átyim Lászlóné

Tündér Valéria (Így becéztem őt)

Sándor a bátyám,
Katalin a nővérem,
Gyöngyi én vagyok,
Mert én mindenkiről gondoskodom.

Tovább...

Varga Bálint

Eltévedt lélek

Eltévedt lélek, ki a múltban éli
Minden percét, s ki jövőjét félti,
A pillanat varázsát elveszíti.

Tovább...

Marczi Mátyás Mathias

Ha mindenkinek

Ne érezd úgy hogy nagyon kell tudnod
Ha nem vagy képes pedig szeretnéd
Mert írsz

Tovább...

Leéb Ferenc

Én és a Szél

Eltűnt a Szél. A fák közt nyugodni tér.
Messziről jött, s most nyugalmat remél.
Elbújt csendben kabátom zsebében:
Üres volt úgyis, hát nem bánom én.
Elbújt csendben, belső zsebemben,
mert ő is tudja, hogy a csend mennyit ér.

Tovább...

1213

Hock Éva Etelka

Tovább nem

Tovább nem leszek arctalan,
se pedig halogató harctalan.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ