Versek reménytelen szerelemről

Bogya Károly

AKKOR idő

Megint itt van az idő, ezt a szívedben érzed,
Ugyanaz az érzés újra átjárja egész lényed.
Egy hatalmas, fényes mező előtt áll a lelked,
De megint csak látni véled, oda nem enged!

Tovább...

Szegő Judit

Tüskés ibolyacsokor

Mi lettem volna, ha nem ismerlek?
Meleg kezed kezemre nem teszed?
Ha nem űzöd messzi a nincseket,
és napfénnyel nem töltöd lelkemet?

Tovább...

Varga Annabella

Csili-vili öngyújtó

Nem vagy több, mint haragosan tomboló szívem idegbajos árnyéka,
Bármennyire is jó vagy benne, már nem vágyok ostoba szavakra,
Elégek én így is, tűz ég bennem, te vagy a benzin, csak tovább növeled
A robbanást, ami teljesen feléli önző szívemet.

Tovább...

Picuri

Mit várunk?

Mit várunk az élettől,
Mit ajándékba kaptunk?

Tovább...

24

Darabont Csenge-Éva

Szenvedő szerelem

Úgy érzem, néha megöl a magány...
Vagy nekem, de a társam a hiány.
Micsoda az ember, ha folyton csak szeretetért kiált?
Kicsoda vagyok én, ha a társam csak a félelem?!

Tovább...

Szabadi Zoltán

Szívbörtön

Repülök a fellegekben,
Szárnyal reménnyel szívem,
Feléd úszom lágy szellőben,
Ölelni téged szívem.

Tovább...

Kecskés Vivien

Végzet

Téves képzet,
érzem, tévedsz.
Vélem kézben?
Régen vége.

Tovább...

01

Oláh Róbert

Nélküled

Ha szíved szárnya
szerelmet aratna,
Lelkednek vágya
mind üres maradna.

Tovább...

410

Bolla Milán

Az ördög a vállamon

Az ördög a vállamon,
a kedvenc állatom,
felesleges váltanom,
hisz gyötrelmes a fájdalom.

Tovább...

Kling József

Orpheusz szíve

Orpheus, te hős zenélő,
A rege beszél róla, s neve nő,
A misztikus zenész,
Kinek vágya oly nehéz.

Tovább...

34

Győrössi Vivien

vallomás

itt vagyok, nézz rám kérlek
nem tudom, látod-e, de még vérzek
ne engedd, hogy újra féljek
eltemetnek mélyre a vétkek

Tovább...

Nagy Bálint (blntnagy)

Vér

Mit ér a vér,
Ha útja benned rögös?

Tovább...

Birta Angéla

Törölni szívemből

Tévedés mind... ki szólja...
Az életedből kell törölnöd,
A szívének vagyok rabja...
Érte elmémmel pörölök.

Tovább...

Tarsoly Beke Tamás

Vége

Csak a csend az
mi nekem jutott
a napokig tartó némaság
cserepes ajkamon elhalt a szó
lelkemet gyötri a múlt
a hervadó ifjúság.

Tovább...

Czeglédyné B. Mária

Gyöngyözve gurul...

Rabságra ítélt lelkem
kalitkája zárva,
rozsdás kulcsát...

Tovább...

1516
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ