Versek az öregedésről

Ilona Zagyi Gáborné

Otthon

Milyen csendes az éj, békés!
- Ne félj semmitől! - mondanám.
mosolyogsz, drága jó anyám.
Hangos a kapkodó légzés.

Tovább...

Molnár Noémi-Lidia

Téli csoda

Fehér hótakaró borítja a földet,
A tél hidegétől reszket a természet,
A sötét éjszakákat a hó teszi szebbé,
Az évek múlása az embert bölcsebbé.

Tovább...

64

Olasz Ferenc András

A kalácsom

Karácsony, karácsony,
Kisült már a kalácsom?
Még nem sült ki a fele se,
Meg kell nézni, meleg-e,
Meleg annak eleje,
De nem sült ki a fele se.

Tovább...

Furman István

Aggastyán világ

Ősz fejünket kezünkbe temetve, mégis
mosoly ül érett arcunkon.
Az elmúlt éveket szívünkbe zárva
hagyjuk, hogy bennük utazzon.
Az időnk lepergett, megöregedtünk,
álmainkban kisgyermekként ébredünk.

Tovább...

22

B. Szalay Károly

Nem kérek...

Nem kérek Tőled
már semmit sem,
csak maradjon meg
becsületem, tiszteletem.

Tovább...

1922

Dudás Robert

Teríték

I.
Látképpel terített
asztalnál ültünk.
Az égbolt már tiszta volt
előttünk, s középen fénylett
a Nap. Túl későn ébredtünk.
Kellett volna hamarabb.

Tovább...

Bánlaky László

Öreg ember nem vénember

Mosolygó szempár
fürkészi arcom:
"megőszültél"-
Öreg lettél...

Tovább...

3866

Juhászné Bérces Anikó

Merengés

Szürke létben ballagok,
nem lépkedek már nagyot,
kísérnek a tegnapok,
velem vannak nappalok.
Néha a nap rám ragyog,
olyankor boldog vagyok.

Tovább...

Joó Endre

Operalátogatás

Csoszogva jöttek, sírt a márvány.
Vezette őket díszes párkány.
Száz éves nerc, férje roskatag.
Köröttük él díszes forgatag.

Tovább...

812

Kristófné Vidók Margit

Lassuló idő

Ráncokat karcolt a szél arcomon,
kíváncsi napsugár kúszik simogatva
szemem időárkait csodás alkonyon.

Tovább...

5793

Waldinger Ágnes

Nem tudok aludni

Fülemben hallom
testem minden moraját,
mint egy gépház,
belsőm összes zaját.

Tovább...

Virginás András

Volt egyszer... egy kijárat

A kaput marta szitává a rozsda,
a színtelen festék róla lekopott,
pántját a vasoxid szálakra bontja,
mostoha végzet már nem kíván mosolyt.

Tovább...

2418

M. Laurens

A VÉN TALPNYALÓ

Hajlott koromnál fogva már jó ideje
alig maradt kevéske talpra való nyálam,
esélyem se marad hát kegyencnek lenni,
hiszen mögöttem ott tolakodnak százan.

Tovább...

9596

Hámori István

Félem az időt

Már félem az időt,
mi sötéten tódul a szobaablakon,
kiszorítja a maradék fény tónusát,
mint kisgyermekként az árnyakon
szorongva vártam az idő múlását,
és féltem magamban várakozón.

Tovább...

Kustra Gábor

Öregek

Egyszer egy szép nyári estén
az utcákat jártam.
Tanulságos történet volt,
amit akkor láttam.

Tovább...

1126
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ