Versek az öregedésről

engs

Az élet tükre

tavasz tükrébe
nézve sima babaarc
tekint rám félve

Tovább...

Arnóth István

Múltamért

Lerágott az idő gyenge fohásszal,
A múltat citálja néha idebent,
Nem látom értelmét, hiába szólnék,
Érthetetlen hangján hamisan üzen.

Tovább...

78

Pfluger Ferenc

Még vagyok

Az alkony bőröm alá mászott,
kitolja kívülre a sok ráncot,
hályog ólálkodik szememen,
szemüveg szorított fejemen

Tovább...

2447

Torzsa Zoltán

A csend emléke

Egy katedrális csendje van bennem,
Mióta ülök itt belül megöregedve,
Tél búja ül belül a szívemben,
Keresem őszt, de jön a tél lehelete.

Tovább...

Váradi W Norbert

A bohóc könnye

...púder pereg aszott arcán,
a mosolya ráfagyott,
krumpliorra szétfoszlik már,
s bohócruhája megkopott,
pereg a dob a nagy eséshez,
egy sóhajjal még körbenéz,
de eszébe jut első napja,
s minden percet felidéz...

Tovább...

1827

Ötvösné Németh Edit

Majd egyszer...

Sírva vigad kacér mosolyom,
penészes alomban térdig jár
egy január végi alkonyon,
nem csilingel a kristálycsillár.

Tovább...

2524

Juhászné Bérces Anikó

Hívatlan vendég

Itt toporgott a küszöbön
bebocsátást várva,
korai még - úgy gondoltuk -
a látogatása.

Tovább...

Polgár Olga

Dohos lett...

Dohos lett a szél szaga,
vákuum nyelte csillagok.
Fekete a nap sugara,
nappal és éj összeforrt.

Tovább...

1324

Tiszai P Imre

V a k a b l a k

járatlan utak a semmibe futnak,
sápadt arcokon
játszanak fény-árny örvények,
hangtalan borul rám a világ

Tovább...

1818

Bogár Gábor

Öregség

Homály bújik ki az éjből -
úgy lehet, talán a reggel...
s mentemben a mosdó felé
vánszorog szembe egy ember.

Tovább...

1013

Gősi Vali

Hóesésben

mi mást tehetnék e fénytelen éjben
elfogadlak már végleg társamul
kapaszkodom beléd
megyünk a hóesésben
eltűnni tanulunk e néma ébrenlétben

Tovább...

Petrekanic Csík Elvira

Az idő

A múló, elnyűtt évre
felfűzött négy évszak
csendben,
lassan lepereg...

Tovább...

Pór Béla

Megismerlek

Megismerlek, Uram,
minden reggel
az újrakezdésben.

Tovább...

Pécsi Ágnes

Még hadd, szeressek!

Engedj még játszani nekem,
hadd lehessek gyermeteg,
közben elfelejteném a valót,
rakosgatnám a szépet és a jót!

Tovább...

Heniger Istvánné

Egyszer

Majd ha életemnek egyszer vége lesz,
síromat ne árnyékolja se hant, se kereszt.
Hamvaimat szórjátok a kedves Dunába,
vagy másszatok fel egy szikla tetejére,
és onnan engedjetek szállnom - amire
mindig is vágytam - hulljak szerte,
keveredjek a légben, repüljek
a széllel, a madarak szárnyával.

Tovább...

2230
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ