Önismereti versek

Fábián József

Mandala

Az út zajának káosza dübögve tépi szét a parkok csendjét,
és az aszfalttörő kalapács, mint géppuska ropog.

Tovább...

26

Csontos Márta

Szemiramisz menekülése

Kegyetlen bűvölet taszít
zűrzavarba, s a férfiasság
jelét nem alkuvó becstelenség
erején zavarba ejti.

Tovább...

12

Péteri Judit

Gubancos közelmúlt

Kardom nincs,
tőröm törött,
hátam mögött
hamis kincs;
csaló!

Tovább...

Sándor Tamás

Görcs-Kritika

Kritikus éllel vetett gáncs alatt
A tűz kialudni
Látszik;
Vita hevében olvadt acél akarat
Csak folt a rideg betonon, rajta a holdfény
Megtörve
Játszik.

Tovább...

13

Csupka Tamás

Torkolatnál

Egyre jobban torlódik bennem minden.
S nem tudom: Gázolok-e még térdig hitben?
Akárcsak a bokámig, s érezni alant
A biztos talajt a lábaim alatt.

Tovább...

Verbényi Zoltán

Az én koporsóm

Felébredtem vaksötétben,
Meggyújtottam zseblámpám,
S megláttam, hol fekszem éppen:
Ez a hely az én kriptám.

Tovább...

Mészáros Attilla

születés

vézna kezű isteneid
szerény ajándékát
most hogy végleg válladra vetted
itt e földszaggal fertőzött falai közt
a minden kezdetének...

Tovább...

717

Thököly Vajk

Hát ím

A cipőm,
hát ím...
elmondja ki vagyok,
sárga agyag rajta ragyog.

Tovább...

Schrenk Éva

Mint aki nincs egyedül

Úgy járok-kelek a világban,
mint aki nincs egyedül.
Kérdezik, nem kínoz-e vágyam,
én szívemre mutatok feleletül.

Tovább...

Fazakas Imre

Ki vagyok én?

Én csak porszem vagyok e Földön,
Kinek önmagamban nincs is erőm,
Véghezvinni nagy tetteket,
Miket Mindenki jónak érez.

Tovább...

Verbényi Zoltán

Valóság

Szív, ami nem szűn vágyni régi lángjait,
Kard, ami eltörött, de újra vág, hasít,
Kürt, ami elnémult, most ismét harcba hív,
Bűn, ami ellen fellázad bennem a szív.

Tovább...

Sz. Erzsébet

Átlagos kis vers

Átlagos kis vers,
Mi szívemből fakadt,
Mélyről tört elő,
Sok ezernyi darab.

Tovább...

517

Zsibrita József

Ha nem szerethetek

Szelek szárnyán suhan szívem,
Musztáng a pusztán nincsen.

Tovább...

11

Lovassy Cs. Tamás

Mind én vagyok

A szennyes leveket már mind lehúztam.
Együtt folytunk el a Szajna partján
a forró nyarak reszkető hitével,
s kimerített engem aranymosó fajtám.

Tovább...

Rubin Olivér

Pokol

Előfordul olykor, hogy
nem bírok magammal.
Nekimennék a világnak,
izzó, vad haraggal.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ